Van már bérelt autónk, én mondjuk rettegek a négy sávos utakon az óriási kocsik között, de muszáj autózni, máshogy elég reménytelen itt az élet, garage sale-ekre rohangálunk amerikai zászlós házakba, ez az egész igazi kultúrsokk nekünk: az amerikaiak időnként gondolnak egyet (na jó, általában munkaügyben csinálják ezt), kiárusítják az összes cuccukat ruhástul-mütyüröstül és elköltöznek egy másik államba; nekünk magyaroknak ez felfoghatatlan, már a mi költözésünk is hogy kiborított mindenkit...a garage sale-en rengeteg hasznos és haszontalan dolgot lehet kukázni: ha szerencsés az ember, akár egész szobabútort is lenyúlhat viszonylag kevés pénzért.
Mi eddig babacuccot, bögréket, poharakat, edényeket és könyveket találtunk;igaz, ez kicsit sovány zsákmány ahhoz képest, hogy be kell rendeznünk egy nagy lakást és hogy tegnap gyakorlatilag egész nap autóztunk.
A kirándulás során betévedtünk egy nagyon színes bőrű környékre, ahol kicsit aggódtunk, de nem volt végül semmi rémületes;egyébként fontos felfedezést tettem amikor még buszoztunk: a buszon csak feketék utaznak és aki ott fehér, az egyértelműen bolond.
És még egy fontos dolog: az amerikaiak valóban kedvesek. Mosolyognak, segítőkészek, érdeklődőek, kölcsönadják a telefonjukat, sőt, akár fel is hívják neked azt, akit keresel, igen, határozottan pozitív az eddigi képem róluk, sőt, megkockáztatom: ha ezek csak műmosolyok, akkor is sokkal jobban tetszik ez a hozzáállás, mint az otthoni "mindenkit utálok és téged is szeretnélek leköpni"-arckifejezések.
Houston állati furcsa: olyan, mint egy nagy falu felhőkarcolókkal. Hatalmas lakóövezetek váltakoznak bevásárlóközpontokkal, az egész nagyon futurisztikus, nincsenek emberek az utcán (persze ez nyilván a dögletes meleg miatt is van. Olvastam egy garage sale hirdetést, hogyaszongya: we are moving to normal weather, hát igen, ez érthető.)
Az utak mentén lévő drink, drive, go to jail táblákról pedig minduntalan Stohl András ugrik be nekem: esküszöm kifizetem ide a repülőjegyét, itt tutira lecsuknák végre...
Mi eddig babacuccot, bögréket, poharakat, edényeket és könyveket találtunk;igaz, ez kicsit sovány zsákmány ahhoz képest, hogy be kell rendeznünk egy nagy lakást és hogy tegnap gyakorlatilag egész nap autóztunk.
A kirándulás során betévedtünk egy nagyon színes bőrű környékre, ahol kicsit aggódtunk, de nem volt végül semmi rémületes;egyébként fontos felfedezést tettem amikor még buszoztunk: a buszon csak feketék utaznak és aki ott fehér, az egyértelműen bolond.
És még egy fontos dolog: az amerikaiak valóban kedvesek. Mosolyognak, segítőkészek, érdeklődőek, kölcsönadják a telefonjukat, sőt, akár fel is hívják neked azt, akit keresel, igen, határozottan pozitív az eddigi képem róluk, sőt, megkockáztatom: ha ezek csak műmosolyok, akkor is sokkal jobban tetszik ez a hozzáállás, mint az otthoni "mindenkit utálok és téged is szeretnélek leköpni"-arckifejezések.
Houston állati furcsa: olyan, mint egy nagy falu felhőkarcolókkal. Hatalmas lakóövezetek váltakoznak bevásárlóközpontokkal, az egész nagyon futurisztikus, nincsenek emberek az utcán (persze ez nyilván a dögletes meleg miatt is van. Olvastam egy garage sale hirdetést, hogyaszongya: we are moving to normal weather, hát igen, ez érthető.)
Az utak mentén lévő drink, drive, go to jail táblákról pedig minduntalan Stohl András ugrik be nekem: esküszöm kifizetem ide a repülőjegyét, itt tutira lecsuknák végre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.