ahogy a dolgok vannak

amúgy meg pokoli dolog az alvásmegvonás, ma reggel kicsi Marcit - aki majdnem megállás nélkül bőg - el akartam adni, gondoltam meghirdetem a neten, szóval igen, vannak nehéz pillanatok, de alapvetően rettentő aranyos lények ezek, bár nem nagyon értjük még mindig, hogy hogy kerültek ide, annyira valószínűtlen, hogy ezek a mi gyerekeink.
anyának lenni pedig jó és szép, de rengeteg bűntudattal és bizonytalansággal és dühvel és elhagyatottsággal jár, szóval pont annyira ambivalens, mint gyereket vállalni: önzésből csináljuk, de utána hihetetlen önzetlenséggel és odaadással gondozzuk őket.