Tegnap elsírtam magam a meghatottságtól, amikor Marcika édes, dundi karját nézegettem, ahogy a kis hálózsákján pihentette. Nem tudom, hogy ez még mindig a hormonok hatása-e, vagy egyszerűen csak szentimentális anyuka lett belőlem...jézusom, mibe keveredtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.