Molly vezet és napozik

Nem értem mi bajod, csak egyszer történt olyan, hogy majdnem összeütköztem azzal a kocsival.

Amerikában muszáj vezetni. Itt mindenki jogosítvánnyal a zsebében születik. De én nem itt születtem, nem is tudok vezetni, úgyhogy meg kell tanulnom, ha két-három évet itt töltünk még és nem akarom csak ezt a lakóparkot bámulni naphosszat.
Szóval tanulunk. Marcival. Merhogy itt ez így megy: leteszel valami nyamvadt kresz vizsgát (ezt még nem tettem le, nem is gyakorolhatnék, de óvatosak vagyunk, csak parkolókban bénázom), aztán már mehetsz is bárhova, feltéve, ha van melletted valaki, aki tud vezetni; utána van valami vizsga a forgalomban, aztán mehetsz isten hírével bárhová, hivatalosan te már tudsz is vezetni. Elég durva, hogy ilyen egyszerű, de most nekem jól jön: amíg a nagynéném itt van, megpróbálok mindent megtanulni, meg persze most tudunk gyakorolni. Egyébként nagyon élvezem, tetszik a dolog.
És van még valami ami tetszik, vezetéstől teljesen függetlenül: az időjárás.
Ma szoknyában, szandálban sétáltattam a babákat, hihetetlen. Szombaton lesz a születésnapom (a babák épp 11 hetesek lesznek). Tavaly ilyenkor szakadt a hó Pesten, a hóesésben ünnepeltünk, emlékszem, valami undorító rövidet kortyolgatva másztuk meg a Gellért-hegyet (most ettől elszorult a torkom, iszonyatos honvágyam van, mondtam már?), itt meg akár fürdeni is lehetne a lakópark medencéjében (ez de vicces, hogy én ilyen helyen lakom). Elképesztő, na.