Why me?

Egy bohózat, ahogy lopakodva, néma csendben, tök sötétben, rettegő arccal ágyba kúszunk esténként, hogy a babák fel ne ébredjenek.
Újabban alvástanítunk: két gyerekkel ez maga a pokol, mert felváltva üvöltenek, felváltva alszanak el, na jó, néha azért egyszerre is, szóval nem kéne ennyit nyafognom, hiszen egész jó fejek a maguk csecsemő módján, meglepő, de éjjel mostanában - ugyan csak két részletben - megvan nekem a hat óra, ami valljuk be, három hónaposok (akik valójában csak két hónaposok, mert koraszülöttek, és ennyi a korrigált életkoruk) esetén csodás.
Emlékszem, az ikres amerikai nő, akivel még szülés előtt ismerkedtem meg, azt mesélte, hogy mikor nagyon kiborult, akkor ült az ágyán, sírt és azt kérdezgette magától: why me...