Tegnap kimentünk sétálni a babákkal a már nagyon uncsi komplexünkből, gondoltam világot látunk, sej...Hát egy fenét. Az út mentén lévő nagy üres telkek váltogatták egymást a közel egy óra alatt, amit kint töltöttünk, itt embert szinte egyet se látni, akit meg igen, arra mindjárt gyanakszol, hogy hamarosan pisztolyt ránt és leterít. Amúgy is folyton parázok, hogy egyszer csak elrabolják a babákat, mert ikrekért nyilván sokat kapni az emberpiacon.
Szóval hihetetlen ez a város, itt szellemek laknak csak. Pontosítok: autós szellemek. Vagy mittomén, olyan, mintha atomtámadás után lennénk. Persze ha néha találkozunk emberekkel, akkor mindig lelkendeznek és sikoltoznak az ikrek miatt, annak mindig örülök, az legalább valami kapocs a külvilággal.
Rájöttem különben, hogy babázni család és barátok nélkül olyan, mint egyedül moziba menni: jó, jó, de valahogy nem az igazi. Nem lehet megbeszélni a filmet, nem lehet összenevetni, nem lehet sírdogálni; olyan magányos élmény.
Szóval hihetetlen ez a város, itt szellemek laknak csak. Pontosítok: autós szellemek. Vagy mittomén, olyan, mintha atomtámadás után lennénk. Persze ha néha találkozunk emberekkel, akkor mindig lelkendeznek és sikoltoznak az ikrek miatt, annak mindig örülök, az legalább valami kapocs a külvilággal.
Rájöttem különben, hogy babázni család és barátok nélkül olyan, mint egyedül moziba menni: jó, jó, de valahogy nem az igazi. Nem lehet megbeszélni a filmet, nem lehet összenevetni, nem lehet sírdogálni; olyan magányos élmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése