Elnézegetem, ahogy Marci megpuszilja az anyukáját, felhívja az apukáját és amikor blogokban olvasom, vagy valaki meséli, hogy elmegy ide-oda a szüleivel, hogy szereti őket, hogy találkoznak, beszélnek, nevetgélnek, érdeklődnek egymásról, aggódnak egymásért, akkor bizony irigykedem: nekem soha többet nem lesz részem abban a kizárólagos szeretetben, amit az ember a szüleitől kaphat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.