x

Egy öngyilkosság valószínűleg örök rejtély marad, főleg ha nincs búcsúlevél, ha nem tud az ember valami közvetlen kiváltó okról. Mi még mindig - és valószínűleg most már mindig - csak találgatunk, hogy mikor és kinek mit mondott, mi történt, mi történhetett, miért pont akkor, miért pont így. Nagyon gyötrelmes ezeken elmélkedni, végeláthatatlan és teljesen fölösleges az egész.
Mondjuk az nekem mindig nagyon nevetségesnek tűnik, mikor egy öngyilkosról azt mondják, hogy ez az ő döntése volt...szerintem egy ilyen dolognak az égvilágon semmi köze a klasszikus értelemben vett, józan megfontolásból történő döntéshez.




PS.: Elég abszurd, ahogy így körbesajnáljuk egymást a nagymamámmal: én őt azért sajnálom, mert az apja után most a fia is öngyilkos lett, ő engem meg azért sajnál, mert két éven belül mindkét szülőmet elvesztettem.
Egyébként nem örülök, hogy az ismeretségi körömben kiírt kivel történt eddig a legtöbb szar? versenyt mindig én nyerem...