Mo: Ha elválunk, ez az enyém lehet?
(Ma szomorúan néz) Nem válunk el.
Eh, elbíztam magam. A babák betegek. Egymástól kaptuk. Ők tőlem. Én tőlük. Végülis mindegy. Tegnap voltunk a gyerekorvosnál (mindig állatorvost akarok mondani, ott is voltunk, megjegyzem), kaptak szteroidot, antibiotikumot, meg elláttak egy adag félelemmel is: a koraszülötteknek könnyebben lesz tüdőgyulladása, jajaj. A gyerekorvos nekem is felírt gyógyszert, vicces.
Az állatorvos jó fej volt, bár majd elájultunk, mikor 100 dollárt kért egy veszettség elleni oltásért, egy méricskélésért, meg a szívféreg elleni gyógyszerért, persze ez is tök oké, ha évente csak egyszer megyünk hozzá; Fanni szerencsére egészséges.
Amúgy meg egy csomót gondolkodom azon a kommenten, hogyaszongya akkor nem sok minden változott. Hát nem a csudát. Minden megváltozott. De már elég régen, az anyám betegsége alatt. Akkor kezdtem tudatosan élni: tudatosan leépítettem a fölösleges kapcsolataimat, tudatosan nem ittam alkoholt, tudatosan cölibátusban éltem egy jó darabig, tudatosan mozogtam, ettem, gondolkodtam, tudatosan gyakoroltam az elengedést, beletörődtem az egyedüllétbe, nem kutattam görcsösen, nem foglalkoztam egyfolytában a párkapcsolati nehézségeimmel, nem akartam bármi áron együtt lenni valakivel. Ha az anyám betegsége nem lett volna, akkor életem egy nagyon szép időszakaként emlékeznék vissza rá. Aztán jött Marci, jött az új élet, meghalt az anyám, majd nemsokára jöttek a babák, aztán meghalt az apám. Rengeteg minden változott. A szüleim kiléptek az életemből, de én magam szülő lettem. Két kiszolgáltatott lényért felelek; észnél kell lennem. Már nem luxushisztizhetek, nem nyughatatlankodhatok kedvemre: példát kell mutatnom.
(Ma szomorúan néz) Nem válunk el.
Eh, elbíztam magam. A babák betegek. Egymástól kaptuk. Ők tőlem. Én tőlük. Végülis mindegy. Tegnap voltunk a gyerekorvosnál (mindig állatorvost akarok mondani, ott is voltunk, megjegyzem), kaptak szteroidot, antibiotikumot, meg elláttak egy adag félelemmel is: a koraszülötteknek könnyebben lesz tüdőgyulladása, jajaj. A gyerekorvos nekem is felírt gyógyszert, vicces.
Az állatorvos jó fej volt, bár majd elájultunk, mikor 100 dollárt kért egy veszettség elleni oltásért, egy méricskélésért, meg a szívféreg elleni gyógyszerért, persze ez is tök oké, ha évente csak egyszer megyünk hozzá; Fanni szerencsére egészséges.
Amúgy meg egy csomót gondolkodom azon a kommenten, hogyaszongya akkor nem sok minden változott. Hát nem a csudát. Minden megváltozott. De már elég régen, az anyám betegsége alatt. Akkor kezdtem tudatosan élni: tudatosan leépítettem a fölösleges kapcsolataimat, tudatosan nem ittam alkoholt, tudatosan cölibátusban éltem egy jó darabig, tudatosan mozogtam, ettem, gondolkodtam, tudatosan gyakoroltam az elengedést, beletörődtem az egyedüllétbe, nem kutattam görcsösen, nem foglalkoztam egyfolytában a párkapcsolati nehézségeimmel, nem akartam bármi áron együtt lenni valakivel. Ha az anyám betegsége nem lett volna, akkor életem egy nagyon szép időszakaként emlékeznék vissza rá. Aztán jött Marci, jött az új élet, meghalt az anyám, majd nemsokára jöttek a babák, aztán meghalt az apám. Rengeteg minden változott. A szüleim kiléptek az életemből, de én magam szülő lettem. Két kiszolgáltatott lényért felelek; észnél kell lennem. Már nem luxushisztizhetek, nem nyughatatlankodhatok kedvemre: példát kell mutatnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.