"minden ami keletkezik, elmúlik"

A nagymamám ma lenne 101 éves. Elhoztam a két nagy dög fotóalbumot, amit a szülők lakásában találtam, így aztán most egész jól vissza tudom idézni azt az időt, amikor még nagy volt a család: a vasárnapi ebédeket, amikor a nagypapám főzte a gulyást (nagymenő volt a férfias ételekben), a téli szüneteket, amikor a nagybátyámmal hógolyóztunk a nagymamámék kertjében, a Boglárra vonatozásokat, amikor az apukám, hogy ne jöjjön senki a mi fülkénkbe, hörögve köhögött, mi meg csendben röhögtünk mellette, a nagymamám süteményes zöld dobozát, az anyukámat, ahogy kutyát sétáltat.
Nem tudom felfogni, hogy azóta mind-mind meghaltak. Nem értem. Nem hiszem el.