Április hetedikén volt két éve, hogy meghalt az anyám. Mikor is volt hetedike? Egy hete. Aznap nem is gondoltam a halálára - rá minden nap szoktam, persze nem olyan intenzíven, mint az első évben. Még mindig nagyon hiányzik, de szerencsére már máshogy - valahogy a gyász is alakul, változik. Az apukám halála egészen más, az hirtelen volt, brutális és kegyetlen; igaz, a végeredmény ugyanaz és mégis: szerintem nagyon sokat számít, hogy ki hogyan hal meg.
óriási terhet hagyott itt apukád
VálaszTörlésocsmány dolog az öngyilkosság, most megint dühös lettem
VálaszTörlés(szerencsétlen anyám bezzeg végigszenvedte az egész betegségét a diagnózistól egészen a pelenkázásig - nagyjából egy mukk nélkül. nem mintha képes lett volna szegény bárhogy megölni magát egy idő után.)
VálaszTörlésNekem a nagyszüleimnél volt így egy éven belül. Nagypapám májcirrózisban, megkönnyebbülés volt mindannyiunknak, hogy nem szenved tovább. Nagymamám agyvérzésben a metrónál. Utóbbit még mindig nem tudtam feldolgozni.
VálaszTörlésSzóval, ha nem tudunk búcsút venni, rettenetes, befejezetlen érzés.
Nekem mai napig nagyon hiányoznak a szüleim, pedig sok-sok éve haltak meg...És mindketten hirtelen...
VálaszTörlés