"volna, volna,volna"

Ha az apukám élne, reggel felhívtam volna hogy elmeséljem, a babák ma fél évesek, Léna már az ágyban is kezd forgolódni, nemcsak a járókában meg a nagyágyon, Marcika meg tegnap iszonyú balhét csapott: valami délutáni ökörsütés-hejehuja volt Marci egyetemén, úgyhogy elmentünk babástul, végre megismerkedtem újdonsült haverjaival, söröztünk, kicsit beszélgettünk, a babák ezalatt aludtak, de szegény Marcika hirtelen felébredt, hangos zene szólt, gondolom megrémült és csillapíthatatlanul zokogni kezdett - egészen addig ordított, míg haza nem jöttünk és el nem aludt, evés közben is üvöltött, piszkosul megfájdult a fejem, nehéz dolog az anyaság, babákkal szórakozni meg gondolom reménytelen, nem is tudom, mit képzeltünk.
Aztán elmesélném neki azt is, hogy ebben az egészben a legnehezebb az állandó kötöttség, az, hogy nincs szabadnap, nincs esti mozi, nincs tovább alvás, nincs nem etetés, nincs Marcival levés, igen, a legnehezebb az örök szolgaság, ami persze jó is, mert nagyon jó a babákkal, csak hát mégis...nem egyszerű, ha az ember hosszú évekig szabad volt, mint a madár.
Elmesélném még neki, hogy kaptunk megint rengeteg ruhát ajándékba, meg menő etetőszékeket, hintát, mindenféle játszóizét, pelenkát, több tonna popsitörlőt, az itteni emberek hihetetlenül jó fejek, ezt ismételgetném...elmesélném aztán azt is, hogy szenvedek attól, hogy meghíztam, az isten verje meg, de vicces módon a terhesség után, hát igen, a sok éjszakai meg nappali zabálás a kialvatlanság ellen, meg hogy életben maradjak, meghozta gyümölcsét (bezzeg ha még mindig okádnék), szóval össze kell szednem magam és mozogni, nem enni, jézusom, de utálom én ezt az egész küszködést, mert enni jó, heverészni jó, meg tény az is, hogy az élet elég egyhangú itthon, viszont evéssel izgalmasabbá tehető...amúgy meg természetesen lusta vagyok, de valójában egy pillanatig sincs időm lustálkodni: a 24 órás szolgálat azért elég kemény.
Aztán nyilván kérdezne Fanniról, aki végre megint eszik csirkenyakat és már nem depressziós, viszont időnként minden átmenet nélkül lepisili a falat (!!)...
Elmesélném még, hogy rászoktam az online vásárlásra, ami nemcsak olcsó és gyors, de valahogy állandó karácsony-fílinget teremt: az ember nap mint nap izgatottan várja a szuper kis csomagjait. Legutóbb súlyzókat és Gőgös Gúnár Gedeont vettem az Amazonon, boldog vagyok.
Felhívtam volna az apukámat, ha élne, elmondtam volna neki, hogy nagyon hiányzik. Azt hiszem kezdem felfogni, hogy mi történt és néha annyira fájdalmas, hogy legszívesebben kitépném a szívemet a mellkasomból.