Annyira imádom a kis hülye fejüket, hogy időnként teljesen elfeledkezem magamról és az utcán, séta közben puszilgatom őket. Megállunk az utca közepén, a boltban, a pénztárnál - tegnap épp Marcika fejét nyomkodtam (ezt imádja, mindig hangosan kacag mikor nyomkodom, a hangosan kacagás pedig ellenállhatatlan), mikor a pénztáros rám szólt, hogy akkor most már fizessek - és én nyomorgatom és puszilgatom és simogatom őket. Elviselhetetlenül aranyosak ugyanis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.