Nem akarok senkit elkeseríteni, de Lady Gaga hasonlít Marylin Mansonra. Ja, jól érzékelitek, nem vagyok írós kedvemben, olyankor szoktam fölösleges marhaságokat írni - jójó, tudom, egy énblog tulajdonképpen mindig fölösleges.
És persze most elkezdhetnék elmélkedni azon, hogy az égvilágon minden hiábavaló és haszontalan, de nem merek, mer akkor ezt a csökkentett antidepresszáns adagomnak tulajdonítanám; le akarok állni róla, főleg azért, mert libidógyilkos, meg persze amúgy is.
A babák csudásak, nem győzöm puszilgatni őket. Újabban az a szokásunk Marcival, hogy belopakodunk a szobájukba mikor már alszanak és nézegetjük meg simogatjuk őket, aztán ha mocorogni kezdenek, akkor kimenekülünk. Én sokszor csalok és egyedül is bemegyek, olyankor Marci mindig megharagszik, mert ez közös rituálé. Különben elképesztően jó fejek: este kilenc körül elájulnak és reggel volt már olyan, hogy én keltegettem őket fél tíz körül.
Egyébként meg leköt az utálatos fogyókúrám, most egy brutálisat csinálok, aztán később átváltok valami barátibbra, egy hét alatt fogytam két kilót; olyan disznóság, hogy ez a fogyás-dolog csak apránként megy és úgy egészséges, sokkal motiválóbb lenne, ha egy hét alatt le lehetne dobni mondjuk tíz kilót.
Na mindegy, nem nyavalygok, nekem úgyis az állandó fogyókúra a sorsom, jobb lenne ezzel végre megbarátkozni. Mondjuk a sok hányás miatt a terhesség nem pakolt rám annyi kilót szerencsére, persze a hasam az még mindig reménytelenül gömbölyödik, én nemtom mi lett vele, gondolom teljesen megszűnt a hasizmom és hát a hasizom gyakorlatoknál kevés borzalmasabbat tudok elképzelni. Na jó, esetleg egy Lady Gaga koncert.
És persze most elkezdhetnék elmélkedni azon, hogy az égvilágon minden hiábavaló és haszontalan, de nem merek, mer akkor ezt a csökkentett antidepresszáns adagomnak tulajdonítanám; le akarok állni róla, főleg azért, mert libidógyilkos, meg persze amúgy is.
A babák csudásak, nem győzöm puszilgatni őket. Újabban az a szokásunk Marcival, hogy belopakodunk a szobájukba mikor már alszanak és nézegetjük meg simogatjuk őket, aztán ha mocorogni kezdenek, akkor kimenekülünk. Én sokszor csalok és egyedül is bemegyek, olyankor Marci mindig megharagszik, mert ez közös rituálé. Különben elképesztően jó fejek: este kilenc körül elájulnak és reggel volt már olyan, hogy én keltegettem őket fél tíz körül.
Egyébként meg leköt az utálatos fogyókúrám, most egy brutálisat csinálok, aztán később átváltok valami barátibbra, egy hét alatt fogytam két kilót; olyan disznóság, hogy ez a fogyás-dolog csak apránként megy és úgy egészséges, sokkal motiválóbb lenne, ha egy hét alatt le lehetne dobni mondjuk tíz kilót.
Na mindegy, nem nyavalygok, nekem úgyis az állandó fogyókúra a sorsom, jobb lenne ezzel végre megbarátkozni. Mondjuk a sok hányás miatt a terhesség nem pakolt rám annyi kilót szerencsére, persze a hasam az még mindig reménytelenül gömbölyödik, én nemtom mi lett vele, gondolom teljesen megszűnt a hasizmom és hát a hasizom gyakorlatoknál kevés borzalmasabbat tudok elképzelni. Na jó, esetleg egy Lady Gaga koncert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.