Tudom, már unalmas vagyok ezzel a nyafogással, de hát hol nyafogjon az ember a hájáról, ha nem a blogjában. Szóval, még soha életemben nem voltam ennyire meghízva, borzalmas, gyűlölöm magam.
Jó, persze hol legyen az ember életében a legkövérebb (tudom, várjuk ki a végét), ha nem Amerikában? Itt egyébként elég csak elmenni vásárolni és máris karcsúnak érzem magam: elképesztően kövér emberek rohangálnak a boltokban ugyanis. Lehet, hogy csak haza kéne hoznom magammal egy 300 kilós asszonyt a boltból és beállítani a sarokba, aztán amikor épp önbizalmamat vesztem, akkor ránézni és örvendezni, hogy na, itt azér még nem tartok.
Azon szoktam elmélkedni, hogy mitől olyan eszméletlen kövérek az amerikaiak. Valószínű, hogy az amerikai életmód hizlal nagyon: gyors kaja (és tegyük hozzá, hogy általában a gyors kaja minden tartozéka fedezi a napi kalóriaszükségletet kábé) kocsiban ülve, az ember lába soha nem érinti a földet, mindenhová kocsival kell menni, egy csomó helyen járda sincs (minek az?), aztán este chips-szel be a tévé elé és már jöhetnek is a sorozatmaratonok.
Az se segít, hogy mivel itt nincs városközpont (se város, ha jobban meggondolom), nincsenek emberek az utcán, ezért a találkozóhelyek általában éttermekben vannak, ahol ugye megincsak enni szokás. És persze a gyorséttermek a legnépszerűbbek (ez nem csak közhely, ez így van), főzni kevesen szoktak (így nehezen kontrollálják, hogy valójában mit esznek), úgyhogy gondolom virágzik minden, dagadtakra építő szolgáltatás: a gyógyszeripar, a plasztikai sebészet, az xxxxxxL-es méreteket kínáló ruhapiac, na meg persze az élelmiszeripar, gondolom.
Jó, könnyen lehet, hogy marhaságokat beszélek és az összes ilyen ipar összeomlóban van a jövő-menő válságok miatt, laikus vagyok, csak abból következtetek, amit látok (reklámok, életmód).
Én mondjuk hülyeségből kifolyólag híztam meg: egyszerűen nem vigyáztam. A terhességem alatt meglepően keveset híztam (szerintem tíz kilót sem, ebből legalább hat kiló volt a két gyerek és tartozékaik), na de aztán!
Éjszaka meg hajnalban toltam magamba a rakás édességet, pizzát, meg a bármit, hogy ébren tudjak maradni és újra fel tudjak kelni; kár, hogy arról senki nem akar könyvet olvasni, hogy hogyan hízzunk meg könnyen, gyorsan - most meggazdagodhatnék, olyan izgalmasat tudnék erről írni...na mindegy, remélem előbb-utóbb sikerül letolnom magamról az undorító fölös kilókat, utálom őket nagyon. Addig meg majd nyivákolok itt sokat. Ja, amúgy mondtam már, hogy éhen döglök?
Jó, persze hol legyen az ember életében a legkövérebb (tudom, várjuk ki a végét), ha nem Amerikában? Itt egyébként elég csak elmenni vásárolni és máris karcsúnak érzem magam: elképesztően kövér emberek rohangálnak a boltokban ugyanis. Lehet, hogy csak haza kéne hoznom magammal egy 300 kilós asszonyt a boltból és beállítani a sarokba, aztán amikor épp önbizalmamat vesztem, akkor ránézni és örvendezni, hogy na, itt azér még nem tartok.
Azon szoktam elmélkedni, hogy mitől olyan eszméletlen kövérek az amerikaiak. Valószínű, hogy az amerikai életmód hizlal nagyon: gyors kaja (és tegyük hozzá, hogy általában a gyors kaja minden tartozéka fedezi a napi kalóriaszükségletet kábé) kocsiban ülve, az ember lába soha nem érinti a földet, mindenhová kocsival kell menni, egy csomó helyen járda sincs (minek az?), aztán este chips-szel be a tévé elé és már jöhetnek is a sorozatmaratonok.
Az se segít, hogy mivel itt nincs városközpont (se város, ha jobban meggondolom), nincsenek emberek az utcán, ezért a találkozóhelyek általában éttermekben vannak, ahol ugye megincsak enni szokás. És persze a gyorséttermek a legnépszerűbbek (ez nem csak közhely, ez így van), főzni kevesen szoktak (így nehezen kontrollálják, hogy valójában mit esznek), úgyhogy gondolom virágzik minden, dagadtakra építő szolgáltatás: a gyógyszeripar, a plasztikai sebészet, az xxxxxxL-es méreteket kínáló ruhapiac, na meg persze az élelmiszeripar, gondolom.
Jó, könnyen lehet, hogy marhaságokat beszélek és az összes ilyen ipar összeomlóban van a jövő-menő válságok miatt, laikus vagyok, csak abból következtetek, amit látok (reklámok, életmód).
Én mondjuk hülyeségből kifolyólag híztam meg: egyszerűen nem vigyáztam. A terhességem alatt meglepően keveset híztam (szerintem tíz kilót sem, ebből legalább hat kiló volt a két gyerek és tartozékaik), na de aztán!
Éjszaka meg hajnalban toltam magamba a rakás édességet, pizzát, meg a bármit, hogy ébren tudjak maradni és újra fel tudjak kelni; kár, hogy arról senki nem akar könyvet olvasni, hogy hogyan hízzunk meg könnyen, gyorsan - most meggazdagodhatnék, olyan izgalmasat tudnék erről írni...na mindegy, remélem előbb-utóbb sikerül letolnom magamról az undorító fölös kilókat, utálom őket nagyon. Addig meg majd nyivákolok itt sokat. Ja, amúgy mondtam már, hogy éhen döglök?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.