mea culpa

Levettem inkább az előzőt, mert galibát okoztam vele, pedig nem akartam...bocsánat, sajnálom, nem ez volt a célom, azt hittem ez egyértelmű.









PS.: Felül kell bírálnom a viselkedésemet és a reakcióimat: megfigyeltem, hogy akkor bántok meg leginkább embereket, amikor a legártatlanabbnak hiszem magam...Aztán amikor látom, hogy mi történik, hogy valakit megsértettem, akkor csak ülök nagy kerek, ámuló szemekkel, ingatom a fejem és komolyan nem értem, hogy mi van; na meg persze rémesen érzem magam és bűntudatom van és szeretném jóvátenni a dolgot és elmagyarázni a sértett félnek, hogy én sose bántanék senkit szándékosan és hogy jézusom, eszembe se jutott, hogy megbánthatom.
Most vagy az én önismeretemmel és a kommunikációmmal vannak súlyos problémák, vagy...vagy fogalmam sincs. Kétlem, hogy a világ ne értene engem, szóval marad az önismereti és kommunikációs probléma.