Tegnap Marci virslit vacsorázott és meg majdnem elhánytam magam, mikor megéreztem a szagát - hirtelen tavaly áprilisban éreztem magam, amikor még a vizet is folyton kihánytam és jártányi erőm sem volt és csak feküdtem és hánytam és abban reménykedtem, hogy arra jár egy sorozatgyilkos és elvágja a torkom és szegény Marcinak úgy kellett bármit ennie, hogy az összes ajtót becsuktuk és én még úgy is éreztem a gyomorforgató szagokat; meg aztán mikor valaki rágyújtott Rómában, akkor én azonnal elhánytam magam Triesztben.
Mindennek és mindenkinek ezerszeresére nagyítva éreztem a szagát, minden büdös volt és undorító, boltokba nem nagyon tudtam bemenni, mert a zöldségek és húsok látványától azonnal okádtam; egy idő után mindenhová hányós zacskóval mentem. Szegény Marci folyton takarított: emlékszem, egy csomószor összehánytam az ágyat, a lakást, a zuhanyozót, a kocsit, borzalmas volt, tényleg.
Nem, nem, inkább nem kell több gyerek, én nem csinálok végig még egy terhességet.
Mindennek és mindenkinek ezerszeresére nagyítva éreztem a szagát, minden büdös volt és undorító, boltokba nem nagyon tudtam bemenni, mert a zöldségek és húsok látványától azonnal okádtam; egy idő után mindenhová hányós zacskóval mentem. Szegény Marci folyton takarított: emlékszem, egy csomószor összehánytam az ágyat, a lakást, a zuhanyozót, a kocsit, borzalmas volt, tényleg.
Nem, nem, inkább nem kell több gyerek, én nem csinálok végig még egy terhességet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.