péntek, szeptember 09, 2011

(s)ikertelen ikres (béna ez így, de értitek a szándékot, nem?)

A mai este kimerítette a parent abuse fogalmát.
Néha tényleg azt gondolom, hogy képtelen vagyok ezt így tovább csinálni és inkább strichelni megyek, hogy legyen pénzünk bébiszitterre...eh, nem mehetek strichelni, ki vigyáz akkor a babákra?
Én tudom, hogy az ilyen babás blogokba (ez elvileg nem az, de azért némileg mégiscsak) csak cukros dolgokat szabad írni, merhogy mit gondolnak majd rólunk, ha részletezzük a szenvedéseinket, de azér feleim, akinek van gyereke, az szerintem pontosan tudja, hogy az ember időnként igenis az őrület határán áll és el akar költözni Kamcsatkára, hogy soha senki ne találja meg.
Tudom, hogy erről nem illik beszélni, ez pont olyan, mint a terhességi okádás, a szexuális problémák, meg a pénzügyi gondok (igaza van az angoloknak, beszéljünk csak az időjárásról, az egy viszonylag biztonságos terep), de a gyerekek azér piszok idegesítő kis lények tudnak lenni a maguk minden cukiságával együtt; és akkor még finom voltam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.