Olvasom ezt a sok szakítást és azon gondolkodom, hogy jajjaj én már nem merem leírni, hogy mennyire jó nekem, hogy mennyire boldog vagyok Marcival, mert akkor az hivalkodásnak tűnik majd és tényleg nem akarok hivalkodni és nem akarok másokat lesajnálni ezzel, de azér feleim, nekem az én kedves, szép férjemmel (ez a szó azért még mindig nagyon vicces) nagyon jó...hétvégén is annyira nagyon jóságos volt, reggel etetett, hogy én aludhassak, aztán tegnap délután kirándultunk, mert én azt szeretem és amúgy meg mindig egy húron pendülünk és nevetünk sokat, csak én vagyok nyomott kicsit a jövőm és úgy általában az életem miatt, de Marci mindig megpróbál felvidítani, mert hát azt hiszem...azt hiszem, hogy szeret engem, az összes vacakságommal együtt és aztán az is van még, kedves feleim, hogy bizony én is szeretem őt nagyon.
Szerencsés vagyok végre én is.
Szerencsés vagyok végre én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése