"Majd adok én magának. Ne feleseljen, tanár úr. Tanár úr, nem készültél."

Én tudom, hogy nyelvtanárnak lenni nem nagy dolog, sőt, azt is tudom, hogy aki járt már iskolába és tanult már nyelvet, annak vannak sejtései arról, hogy ő hogyan tud a legjobban, leghatékonyabban (nyelvet) tanulni, mégis halálra idegesít, hogy amikor hasznos, módszertanilag megalapozott tanácsokat adok nyelvtanulással, szövegértéssel, olvasással kapcsolatban, akkor a tanítványok mindig megjegyzik, hogy nahát, de érdekes, igazad lehet vagy jé, tényleg, ez elég jó ötlet; és igen, ezek bizony általában kutatásokkal alátámasztott elég jó ötletek, amiket az embernek a módszertanos tanárai évekig nyomnak a fejébe.

Nem, nem mondom, hogy minden egyes fogás és tanács valami kutató agyából pattant ki, inkább csak azt akarom mondani, hogy minden látszat ellenére - hiába hiszi mindenki azt, hogy ő tud tanítani (és tanulni, teszem hozzá halkan), csak azért, mert már tanult tanároktól - a tanítás az egy szakma, amit meg kell tanulni.

Érdekes, hogy ha egy orvos ír fel a páciensnek doxycyclint, akkor az illető ritkán kiált fel hogyaszongya fú, tényleg de jó ötlet, ez még eszembe se jutott, esetleg megpróbálom szedni...