ahogy a dolgok vannak

az előző leveledhez: nem amiatt aggódom, hogy nem beszélnek, csak az orvos felidegesített ezzel az 1-5 szóval, meg azzal, hogy aztán hozzáteszik, hogy "de csak fejlődjenek a maguk ritmusában" - utálom, hogy az orvosok folyton össze-vissza beszélnek. szóval inkább van pár dolog Marcikával kapcsolatban, ami kicsit zavar - az, hogy nem utánoz minket, ahogy Léna (nem nyújtja ki a nyelvét pl, amikor mi csináljuk, Léna mindig), illetve, hogy nem mutogat (Léna igen), vagy ha rámutatok valamire, akkor a kezemet nézi és nem azt a dolgot, amire mutatok (Léna mindig azt nézi, amire mutatok). pusztán ennyiről van szó, de ezeket is "jelként" értékelik a szakemberek, amikre oda kell figyelni, mert lehet, hogy szimpla lemaradás (erre tippelek igazából), de az is lehet, hogy valami problémára utal. én sem hiszem ezt komolyan, de azért kicsit aggaszt a dolog. és persze azt is mindig mondják, hogy ne hasonlítgassuk a két gyereket, de ember legyen a talpán, aki ezt meg tudja csinálni...

Na, a fenti idézet csak azért kell, mert már megint nem figyeltek és nem akarom mindenkinek külön leírni, hogy n_e_m_a_z_a_b_a_j_o_m_h_o_g_y_n_e_m_b_e_s_z_é_l_n_e_k.

Egyébként meg már megint undorító 28 fok van, rémes párás a levegő, utálom. Tudom, ez mindenki szerint nagyszerű, aki nem Houstonban lakik, de szerintem igenis kellenek az évszakok. Novemberben legyen ősz, a fenébe is. Nem kell nagyon hideg, de ne legyen már augusztusi meleg, könyörgök.

Találtam egy Bridget nevű wannabe nagymamát - holnap találkozunk vele, jó lenne, ha volna végre pesztránk (az egyetemista csaj, akivel anno egyezkedtünk, felszívódott), már csak azért is, mert lassan végkimerülök. Utoljára akkor éreztem magam ennyire fáradtnak, amikor a szar módszertantörténet vizsgára készültem és napi nyolc órában magoltam, mert az idióta Bárdos (akit titokban én egyedül imádtam) már akkor kirúgta az embert, ha nem a jegyzetben leírt sorrendben sorolt fel valamit.

Na de ott egyszer levizsgáztam, abbahagytam a tanulást, kialudtam magam...a babarabszolgaság viszont vég nélküli. Na jó nem, egyszer vidám nyugdíjasok leszünk Floridában - Marci kicsit aggódik, hogy Florida dögunalom - kézen fogva nézzük a naplementét és hajkurásszuk a házba tévedő aligátorokat, egy csuda lesz.

Mindig eszembe jut, hogy régen több konzervatív ismerősöm undorral ostorozott, mondván hogy önző, lusta szingli vagyok, aki csak magára gondol és ezért nincs senkije, haha. Hát, most aztán megnyugodhatnak - bár lélekben még mindig lusta vagyok, boldogan heverésznék naphosszat. Az anyám ugyan meg volt döbbenve, mikor mondtam neki, hogy szerintem én állati lusta vagyok: azt mondta, őt elképeszti, hogy ilyen iszonyú szorgalommal halálra dolgozom magam.

Mondjuk tény, hogy hosszú éveken át héttől-fél nyolctól sokszor este kilencig-tízig tanítottam, fel-alá rohangáltam a városban harminc kiló tankönyvvel a hátamon, aztán pluszban néha fordítottam, bérszakdolgozatot írtam, nem, látszólag nem voltam lusta, de lélekben...lélekben mindig az leszek.