És akkor megvettük a fát és a fa nem ment bele a talpba és fűrészeltük és nyeszeteltük és Marci szentségelt és üvöltött és rángatta és dobálta és csapkodta és végül már mindketten sírtunk - a babák boldog délutáni álmukat aludták -, de azóta megnyugodtunk, a fa már majdnem feldíszítve a talpban áll, csináltam nonentity (íztelen) mézest és megsütöttem életem első bejglijét is, aminek a tésztáját Marci puttyogtatta - egész finom, bár bizonyára identitászavaros, mer úgy néz ki mint egy nagy bukta...A babákat is beizzítottam, úgyhogy most piros ruhában mutogatnak a csillogós díszekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése