Úgy szoktam fogyókúrázni, hogy minden fogyókúra (egész életemben fogyókúráztam, gondolom sokan ismeritek a problémát) elején tartok egy brutalizált két hetet, akkor gyorsan ledobok pár kilót, ezzel megvan a motiváció és jöhet a fogyókúra hosszú és szelídebb változata.
Valószínűleg nem ez a legegészségesebb megoldás (mert gyorsan fogyni nem jó), de nekem ez eddig bejött; ha az eleje nagyon lassan megy, akkor elmegy a kedvem az egésztől.
Eddig bejött, eddig jól ment. Eddig. Most viszont sajnos valami megváltozott: hiába próbáltam az eddig jól bevált (és nagyon kemény) rövid diétámat, egy dekát se fogytam (szerencsére a nyáron ledobott hat kilóm nem jött vissza karácsonykor, nem is értem), pedig azért nem éhezésről szól a dolog (olyankor a szervezet elkezd ugye raktározni), csak nagyon kevés evésről.
Tegnap kínomban beiratkoztam a pontszámolgatós Weightwatchersbe*, mert mint mondtam, idén lefogyok, ha belepusztulok is.
*csak egy érdekesség: a Weightwatchers egyik reklámarca egy Jennifer Hudson nevű énekesnő, aki tényleg nagyon szépen és látványosan lefogyott ezzel a módszerrel.
Nagyon meglepődtem, mikor megtudtam, hogy 2008-ban a sógora kiirtotta majdnem az egész családot: megölte az anyját, a bátyját és az unokaöccsét (JH szerencséje az volt, hogy épp elutazott valahová). Mikor elmeséltem Marcinak a történetet, akkor az adekvát reakciója az volt, hogy és ennek a nőnek most a legnagyobb problémája az, hogy lefogyjon?
Hát igen, jó kérdés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.