Az van, hogy nekem akkor van időm netezni meg blogot írni és kommentelni, mikor az állatkák alszanak. Persze futni is ilyenkor szoktam, úgyhogy néha este netezek olvasás helyett, olyankor mindig nagyon haragszom magamra, mert olvasni szeretek a legjobban ha épp van időm.
Ugyanakkor, ha a babák alszanak, nekem egyáltalán nem a gép előtt kéne ülnöm, merhogy főzni, mosni, takarítani, meg minden egyéb aktuális házimunkát kéne végezni (olyan szörnyű, hogy egy család életének menedzselése ilyen hihetetlen sok időt emészt fel, utálom ezt) - olvasni éjszaka szoktam, rémes, folyton kómában ülök itt napközben, merhogy sosem alszom ki magam az ezer könyvem miatt, amiket egyszerre olvasok -, viszont időnként komolyabb írhatnékom meg vitatkozhatnékom van (általában olyankor, mikor hónapok óta nem találkoztam senki mással a babákon és Marcin kívül), na olyankor rendetlenség és kosz van, meg nincs kaja - rémesen hangzik, valószínűleg ennyire nem is vészes a dolog, de én bűntudattól vezérelve mindig így érzem.
Viszont sajnos azt is érzem, hogy egyszerűen jár nekem ez a kicsi idő, amit valami mással tölthetek, még akkor is, ha ezt is csak itt, a négy fal között csinálom - ez az állandó bezártság elég kiborító, de most új megküzdési technikát fejlesztettem ki.
Mikor már végképp rettenetesen unom a vég nélküli kocka pakolást, meg képre mutogatást meg mondókázást, akkor rendszerint a de végül is mit csinálnál helyette? kérdéssel teszem helyre magam. Mert csak azt csinálnám, amit az eszmélésem óta (legyen ez mondjuk 14 éves korom) csinálok szabadidőmben: filmet néznék, olvasnék, lustálkodnék egy csomót, na meg talán dolgoznék is, bár fene tudja, tudnék-e itt munkát találni, ugye... és amikor ezt végiggondolom, meg végiggondolom azt is, hogy ezeket a dolgokat már annyit csináltam, nos, akkor mindig megnyugszom és vidáman kukucsozok tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.