Hetek óta néztük a menedzsment cetlijét a szomszéd ajtajába tűzve és én mindig mondtam, hogy nyilván ott van bent halva és aztán tegnap reggel bekopogott hozzánk a szomszéd testvére, hogyaszongya segítsünk, adjunk telefonszámot, beszélni akar a menedzsmenttel, mert meghalt a testvére.
És meghalt Pali bácsi is, az általános iskolai történelem tanárom és osztályfőnököm, Pali bácsit szerettük nagyon, Pali bácsi volt a klasszik jó tanár és jó ember és persze meghal egy rakás más ember, és most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké. Jaj istenem, szerkesztő úr, mit tetszik szólni hozzá, hogy az ember meghal, és meghal Michael Jackson és Whitney Houston és Garas Dezső és a szomszéd és Pali bácsi és a szüleim és az a kisgyerek, akire a tengerparton rádőlt egy fa és én mindig mindegyik halálon megdöbbenek, mindegyik halál egy kis gyomron csapás, újra meg újra rácsodálkozom az elmúlásra és minden egyes alkalommal ugyanazzal az elképedéssel gondolok arra, hogy valaki nincs többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.