Egyébként meg úgy döntöttem, nyafogjon akinek hat anyja van, élvezni kell ezt a munkátlanságot, amíg lehet, nyilván fogok még dolgozni orrvérzésig, ezt a mostani időszakot meg kell becsülni: mivel a gyerekek jó alvók, ezért alszunk reggel kilencig általában, nem kell se oviba, se munkába, se sehová rohanni, amúgy meg csupa izgalom és kaland az életünk, évente költözünk, néha kontinenst váltunk, hát ki mondhatja el ugyanezt magáról, na? Na ugye. Így kell erre gondolni, nem folyton bizonytalanul nyivákolva.
Az élet csupa érdekesség, móka, kacagás; Marci előtt sosem éltem Olaszországban, Amerikában, nem voltak gyerekeim, csupa új, rendkívüli dolog, háddenem?
Szóval nem nyafogok és kész. De, nyilván nyafogok majd, viszont nem nagyon kell komolyan venni ám, ezek mindig pillanatnyi dolgok, nem is jó szerintem megörökíteni őket, na mindegy, azér ti úgyis azt szeretitek, mikor dráma van meg hiszti, jó, hát én megértem, egy ilyen elfolyósan higgadt szappanoperát nézni nagyon unalmas, btw a babák ma 17 hónaposak, a hónapfordulók örömére mindig megnézem a születős videóikat, annyira hihetetlen ez az egész, ahogy tehetetlen, nyomi kis két kilós csomagokból szép tizenegy kilós futkosó, nevetgélő emberek lettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.