Ha nem haragszotok, még egy kicsit politizálok, de csak a magam feminin módján: a magyar nép lelkén rágódom napok óta és arra jutottam, hogy a magyar egy súlyosan hasadt nép, legalább két különböző személyiséggel: az egyik részünk egy impulzív kisgyerek: dühödten, önző mód és azonnal akar mindent, de mindent és lehetőleg mindenből azért a legjobbat; aztán, ha véletlen megkapjuk amit akarunk, akkor nem igazán becsüljük, elhajítjuk, lefitymáljuk, tönkre tesszük, jöhet a következő járandóságunk, de gyorsan, de azonnal, nekünk ez jár, mi m_a_g_y_a_r_o_k vagyunk.
A másik részünk, ennek ellenpontjaként meg leginkább egy beletörődő bántalmazott feleség: évtizedekig eltűri a veréseket, a csalást, a haragot, a megaláztatást, az ostorozást, nem menekül, nem lázad, nem üt vissza, nem cseréli le a zárat, hanem passzivitásba vonultan magában morog kicsit, de morgolódás közben azért belátja, hogy bizony, neki ez jár és igen, sajnos, neki csak ennyi jár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.