"A lámpában ecet égett, az egylábú kettőt lépett"

És ha már amúgy is undok hangulatban vagyok, hát undokoskodom tovább: egyszerűen nem bírom felfogni, hogy az emberek mit háborognak folyton a szövegértelmezési, verselemzési feladatokon, hogy azok milyen rettenetesek és fölöslegesek és ugyan kit érdekel és honnan tudnánk, hogy mire gondolt a költő?

Szerintem szövegeket és egymás mellé rakott szép szavakat meg gondolatokat elemezni, az értelmükön gondolkozni nagyon jó játék, ráadásul főleg fantázia és kreativitás (na meg talán a személyiség) kérdése, hogy az ember milyen irodalmi műbe mit lát bele, mit érez vagy nem érez benne és hogyan értelmezi azt.