kedd, április 17, 2012

"nagyon sajnálom emberek"

Én egy rossz, gonosz, alja ember vagyok, egy idegen szívű szörny.
Olvasom a blogokban a sztorikat az otthoni disznóságokról és nyomasztó pitiségekről, meg hogy a CBA-ban mi mennyibe kerül* (egyáltalán már a CBA elnevezés is olyan kellemetlen, kicsinyes konnotációkat hordoz) és hogy nincs pénz gyümölcsre és hogy nincs pénz semmire, ha a beledet kidolgozod akkor se és nincs magántanítvány (ez engem elég komolyan érintene most ha otthon lennénk, mert annak idején, mikor nyolc órában dolgoztam, mellette akkor is tanítanom kellett hajnalban-este-hétvégén, mert nem volt pénz CBA-ra, ugyebár), mert senkinek nincs pénze és mindenki mogorva és panaszkodik és ilyenkor persze eszembe jutnak a fojtogató évek a tanítással, a reménytelenséggel, meg az állandó pénz miatti küszködéssel és ezért itt most engedelmetekkel bevallom, hogy egy porcikám se vágyik haza, ez itt nekünk a béke szigete, van pénz kajára és albérletre, nincs pénz bölcsire, na és akkor...valamit valamiért, háddenem? 
Ahogy így végiggondolom, otthon semmire se volna pénz.





*ez a CBA-dolog valahogy különösen borzongató volt, ezért is írtam róla - nem tudom pontosan megmagyarázni miért, de ez az intézmény számomra az összes magyar szomorúságot és reménytelenséget megtestesíti...