A környékünkön elég népszerűek (és feltűnőek) vagyunk, szerintem hatalmas űrt hagyunk majd magunk után, ha elköltözünk. Tegnap aztán a szokásosnál is nagyobb ováció kísérte megjelenésünket, ugyanis Anyák Napja volt.
Azt tudni kell, hogy az amerikaiak hatalmas nagy csinnadrattával és csilingeléssel és ajándékozással és izgalommal és átéléssel ünnepelnek, legyen szó bármilyen ünnepről és bár a kelet-európai cinizmusom azt mondatja velem, hogy jézusmária és a szemem is forgatom hozzá, de a lágyabb énemnek nagy titokban tetszik ez a hisztéria, mert (titokban) én is szeretem az ünnepeket, jó és fontos dolognak tartom őket, nohát.
Szóval Anyák Napja volt, lépten-nyomon megállítottak minket, rikoltoztak, hogy they are soooo cuuute és mondogatták nekem, hogy Happy Mother's Day!.
(Mondjuk amikor Léna torkaszakadtából üvöltött a boltban, akkor valahogy olyan groteszknek tűnt számomra a happy jelző...). Mindegy, nekem ez is tetszik, hogy itt minden anyát ünnepelnek és nem csak a saját anyjuknak tartogatják a kedvességet - és úgy általában is teljesen elképeszt még mindig, hogy ezek az emberek mennyire kedvesek és mosolyognak és segítőkészek - csinálhatnának itt a magyaroknak egy Kedves Ember kurzust...
A legviccesebbet akarom elmesélni igazából, namár: mikor megyünk sétálni, akkor mindig előre lemegyek a böhöm nagy babakocsit kinyitni, meg a pelenkás-innivalós-kajás táskát (labdát, kismotort, stb) levinni, hogy aztán már csak a (mostanra már jó nehéz) babákat kelljen lecipelnem.
Épp nyitogattam a babakocsit, amikor az egyik lakásból kilépett egy lány és ellentmondást nem tűrő hangon azt kérdezte: are you a mum? Mire én elképedve valami olyasmit mondtam, hogy very much so, erre ő: then happy mother's day...
PS:: Egyébként valószínűleg azért sem korcsosult el a beszélt angolom, mert rengeteget beszélgetek idegenekkel az utcán, a boltban, meg néha a játszótéren (rejtélyes módon ott a legundokabbak az emberek egyébként).Valamelyik nap a játszótérről hazafelé még egy rendőr is megállított minket, hogy a babákat csodálja. Vicces amúgy, hogy ez egy nagyváros, de az emberek pont úgy viselkednek, mintha falu volna. Nekünk meggyőződésünk, hogy ez azért van, mert olyan ritkán találkozik bárki más emberekkel, hiszen mindenki folyton csak a kocsijából látja a világot és nincs tömegközlekedés sem*, ami valószínűleg sokat segít egymás megbecsülésében, hiszen a metrón vagy a buszon egy életre meg lehet gyűlölni embertársainkat.
*nem igaz, minimális van, de szinte senki nem használja - aki meg igen, attól általában félni kell...
PS:: Egyébként valószínűleg azért sem korcsosult el a beszélt angolom, mert rengeteget beszélgetek idegenekkel az utcán, a boltban, meg néha a játszótéren (rejtélyes módon ott a legundokabbak az emberek egyébként).Valamelyik nap a játszótérről hazafelé még egy rendőr is megállított minket, hogy a babákat csodálja. Vicces amúgy, hogy ez egy nagyváros, de az emberek pont úgy viselkednek, mintha falu volna. Nekünk meggyőződésünk, hogy ez azért van, mert olyan ritkán találkozik bárki más emberekkel, hiszen mindenki folyton csak a kocsijából látja a világot és nincs tömegközlekedés sem*, ami valószínűleg sokat segít egymás megbecsülésében, hiszen a metrón vagy a buszon egy életre meg lehet gyűlölni embertársainkat.
*nem igaz, minimális van, de szinte senki nem használja - aki meg igen, attól általában félni kell...