Olvasgatom a bezzeganyát, meg rajta az újszülöttes problémákat és próbálom felidézni, hogy milyen volt a legeleje, de azon kívül, hogy rettenetesen álmos voltam, sokat sírtam és folytom fáztam, na meg alig volt tejem (mondjuk napi két óra alvással nem is értem mért képzeltük, hogy lesz), nem nagyon emlékszem semmire.
És hát őszintén szólva lehet mondani, hogy kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy baj, de szerintem a kialvatlanságnál nincsen semmi rosszabb, a két éves hiszti sem...
Hisztiről jut eszembe: ma mókásan jöttünk haza a játszótérről, mindkettőt hatalmas ordítás és vonaglás közepette kellett betuszkolni a babakocsiba, én már rendszerint röhögök kínomban; egy nő persze megint úgy nézett rám, mintha gyerekgyilkos lennék, én nem is értem mit kell annyira csodálkozni a hisztin.
Ja, bezzeganyáról jut eszembe: ott nagyon lelkesen gúnyolódnak a kommentekben a biokaját adó szülőkön, nekem meg mindig az jut eszembe, hogy jó egészséget és szép életet kívánok a kizárólag teszkó kaján felnövő gyerekeknek. Szerintem szükségük lesz a jókívánságaimra...