Hát ez hihetetlen, kész, megőrülök. Marcika is megbolondult. (Persze mindig utánozzák egymást.)
Úgy vonyítanak este, mintha gyilkolnák őket. Méghogy az ikrek jobbak, mert érzik, hogy nem szabad annyira rosszalkodniuk, hahaha!
Á, bánom nagyon, hogy ilyen sokat voltunk otthon, nyilván attól vannak kikészülve, hogy három hétig együtt aludtunk, most meg már szeretnénk mi is élni néha kicsit, de nem lehet, nyilván ma éjjel is műsorozás lesz és még örülhetek, ha csak az egyik csinálja. Marci persze minden egyes kiborulása után nagyon bűnbánó, de azért mikor újra üvölteni kezdenek, akkor újra idegrohamot kap - az előbb lemenekült a garázsba, én meg itt álltam két ordító gyerekkel, gyönyörű volt, gondolhatjátok -, csodás így az élet, én mondom.
Ha nem hagyják abba sürgősen, akkor teljesen kikészülünk, a rokonlátogatás is halálosan fárasztó volt - idegen helyen figyelni rájuk mindig extra munkás, plusz végig betegek voltunk -, visszautazni meg végképp döglesztő, istenem, kérem vissza a normális gyerekeimet!