Az oké, hogy nagyanyáinknak eszébe sem jutott más a gyereknevelésen és a háztartáson kívül szabadidős tevékenységként (ez vajon igaz? nyilván nem), de hogy a fenébe bírták ki ezt az egészet? Mindenféle gépek meg segítség meg lelki támasz nélkül? Jó, biztos ott volt(ak) a szomszédasszony(ok) beszélgető partnernek, a gyerekek meg eljátszottak az ő(k) harminc gyerekével. Nem tudom.
A nagymamám például szegény városi asszony volt négy gyerekkel (öt lett volna, csak az egyik meghalt a háborúban pár hónaposan) és egy költő férjjel, több generáció együttéléséről szó sem volt már akkoriban sem (azért mondtam a városit, mert talán vidéken ez más lehetett akkor még), nem segített neki senki, nyomorogtak, háború volt, a nagypapámat egy időre elvitték munkaszolgálatra és ő mégis talpon volt egyfolytában és valamilyen rejtélyes módon nem őrült bele az életébe, nem ivott, csak tette a dolgát fáradhatatlanul, én meg már attól is halni akarok, ha napi húsz órában Annapetit kell olvasnom...(jogosan, teszem hozzá alig hallhatóan)
És ha ő eszembe jut, akkor mindig elszégyellem magam az igényeimmel, hogy én szeretnék néha a gyerekek nélkül lenni egyedül vagy Marcival, meg szeretnék olvasni és filmeket nézni és moziba menni, meg majd meghalok egy mosogatógépért, meg dolgozni akarok, pedig nyilván örülnöm kéne, hogy lyuk van a seggemen.
PS.: Ja, kommentelni csak külön a post címére kattintva lehet, valószínűleg valami baj van a template-tel és nem lehet megjavítani.
Szerintem ott a kulcsszó, hogy "csak tette a dolgát", és nem gondolkodott azon, hogy neki most mennyire rossz. Nekünk ez nem megy.
VálaszTörlésOlvasd el Lustanyu "a kapálás elhozza a világbékét" című posztját, és rájössz, miért nem volt idejük nyafogni meg belefáradni, menni kellett, mese nincs... Fel kell kelni, csinálni kell, meg sem állsz depizni, mert mindig jön egy pulya a nagycsaládból, aki rángatja a sokszoknyádat, vagy kifut a tej, visít a malac, potyog a fáról a szilva. Jó dolgunkban nem tudjuk... pont pont pont
VálaszTörlésFalun több generáció élt együtt, aki épp szabad volt, vigyázott a csemetékre.
VálaszTörlésDe nem kellett boltba menni, meg az irodába dolgozmi, oviba, bölcsibe vinni a gyerekeket, meg különórákra..., esetleg a csarnokba, leadni a tejet, meg hetente a helyi fürdőbe fürödni... stb.
Más volt a ritmus, más az elvárás/igény, más a gond. ...és a sok lemondás szívósabbá, keményebbé és igen, élelmesebbé is nevelte az akkoriakat.
Lustanyut nem olvasok és nem is a parasztasszonyokon gondolkodom elsősorban ilyenkor (hanem a budapesti nagymamámon), ott könnyű a megfejtés. viszont az én nagymamám frankón csak gyereket nevelt, nem volt malaca (egyébként azt azért mesélték, hogy a nagymama igencsak fájlalta, hogy a gyerekek miatt nem tudott dolgozni, szóval ki tudja miket gondolt még - csakhát nem volt blog, meg a nőknek a rózsaszín takony volt a kötelező).
VálaszTörlésabban pedig sosem hittem, hogy igaz lehet, miszerint "nincs időm depressziósnak lenni" - parasztasszonyok is ugrottak kútba, biztos nem jókedvükben, meg aztán mikor a gyerekeim születtek, az égvilágon semmire nem volt időm, futva közlekedtem a lakásban, hogy mindent megcsináljak, napi két órát aludtam és olyan depressziós lettem, mint az állat.
a megoldás inkább a mozgásban van, szerintem, azaz a fizikai munka kifejezetten jót tesz az embernek.
és aztán meg az is lehet, hogy azért tették a dolgukat csak úgy, mert sosem ismertek mást: nem jártak egyetemre, nem volt olyan munkájuk, amit szenvedéllyel végeztek, nem volt hobbijuk (bár ez is sántít, mert konkrétan tudom, hogy a nagymamám szeretett táncolni), nem tartották el magukat évekig és nem éltek függetlenül (pedig milyen jó is az;))
"a nőknek a rózsaszín takony volt a kötelező"
VálaszTörlésegyébként most, hogy belegondolok, valójában gondolom ez sem igaz, a hisztérikusan rózsaszín gyereknevelés azóta divat, mióta kevés gyerek születik. régen nem hiszem, hogy ekkora áhitat vette volna körül a gyerekeket, minthogy mindenkinek volt vagy ötven.
Leginkabb semmikepp nem fejezhettek ki, ha nem ereztek jol magukat. Szocializacio, tarsadalmi elvarasok es a kornyezet "buntetese", ha ellenszegultek.
VálaszTörlésSzerencsere azert ez nalunk mar nem teljesen igy van... :)
"és a sok lemondás szívósabbá, keményebbé és igen, élelmesebbé is nevelte az akkoriakat."
VálaszTörléshát oké, de milyen áron? azért hallottunk ugye mákteával itatott gyerekekről, meg földbe ásott gyerekekről, meg parasztasszonyokról, akik a bölcsőt rugdalták ha felsírt a gyerek - szóval lehet idealizálni a parasztasszonyokat, meg a segítő nagycsaládot, ami körülvette őket, csak hát a bekeményedésüknek - meg a sok "segítségnek" - sokszor a gyerekek itták meg a levét. persze tényleg azt gondolom, hogy a gyerekek piedesztálra emelése, meg hisztérikus fejlesztés és imádata az kábé a női orgazmussal, meg a szerelmi házassággal együtt egy nagyon új világ termékei - és ezt most attól függetlenül mondom, hogy ezekről mit gondolok.
volt egy érdekes könyv a parasztasszonyok életéről - ez egyébként egy nagyon érdekes téma szerintem -, majd húsz év múlva elolvasom.
Akkor még nem kerítettek ekkora feneket a gyereknevelésnek: kapott enni, volt hol aludjon és kész, ennyi volt a kisgyereknevelés. Nevelték egymást a testvérek, hogy könnyítsék az anyjuk dolgát. Nem volt angolos ovi, se beszoktatás. Szerintem örültek, ha nem volt nadrágszíj...
VálaszTörlésMi, már jóval felvilágosultabb nők támasztunk magunkkal szemben hatalmas elvárásokat - Éva evett a tudás fájáról és ráeszmélt, hogy mezítelen - , mert szeretnénk a legtöbbet, a legjobbat megadni, mindent biztosítani, mégis vágyunk valahol önmagunkat is megvalósítani. Mi már tudjuk milyen korban milyen zöldség, gyümölcs adható, tudjuk mi a probiotikum, a homeopátiás gyógymód és készségfejlesztő játékot vásárolunk a gyermekeinknek, meg jó volna Krétán nyaralni... Az ő vállukat nem nyomták ilyen gondok. Talán olvastak néha, esetleg színházba jártak, de biztosan nem kínozta őket, hogy "megőrülök, annyira szomjazom egy komoly, felnőtt beszélgetésre erről vagy arról pl. művészetről".
Nem vagyok rasszista és nem is szeretnék annak tűnni, de nézd meg a romákat! Egy tucat pulyát nevelnek - félig az utcán - mégsem hallottam még depis cigányasszonyról...
Mindezek ellenére én nem cserélnék vele, meg nagyanyáinkkal sem!
Viszont külföldön élni kisgyerekkel... és még nem csavarodtunk be? Büszkék lehetünk magunkra! - nagymamám szerint is. :-)
Nagyon remélem, hogy nem értetted félre a kommentemet, mert nem azt akartam kifejezni, hogy régen nem volt depresszió, meg hogy méé nyavalyogsz, méé nem foglalod el magad. Nagyon nem.
VálaszTörlésÉn azt mondom, a kettő közül (régen és most) én 100x is a mostot választanám, minden kínunkkal - kinek mi jut - minden nyafognivalóval, minden depresszióval.