Persze a lehető legdicstelenebbül folytatódott a nap, de most a teljes őrületet képzeljétek el: hullafáradtan közös sikítás a játszótéren - én nem sikítottam, de nem sok hiányzott hozzá, mondjuk megértem őket, együtt nem aludtunk és nekem is hánynom kell a fáradtságtól -, eldőlt bicikli, egymás csapkodása-rugdosása az utánfutóban, sírás-rívás-zokogás-kapálózás, megdöbbentő volt, pedig már sok mindent láttam az elmúlt két és fél évben...próbálom úgy felfogni, hogy most biztosan egy olyan titkos, tudományos kísérlet részesei voltunk, ami az alvás fontosságát demonstrálja.
Látjátok milyen pozitív vagyok? Hehe.
Viszont azért, hogy tényleg pozitív legyek, meg mert Léna a múltkor már kacagott itt, nézzétek, ahogy a szép fiú cukiskodik.