Megfigyeltem, hogy újabban szinte azonnal robotba kapcsolok az óriáshisztik kezdetekor (tegnap volt egy elképesztő: mindketten őrült módra sikítottak és verekedtek az utánfutóban végig hazafelé és megint ez a 'semmit nem lehet csinálni, ki kell várni amíg elmúlik'-típusú balhé volt.
Régebben mindig próbáltam ilyenkor nyugtatgatni őket, vagy egy idő után kétségbeesetten rikácsoltam de azt hiszem az csak olaj a tűzre - most már hagyom, hogy tomboljanak és igyekszem minél hamarabb hazajutni (már ha nyilvános helyen vagyunk ilyenkor).
Ez a tegnapi, ez keményebb volt mint szokott: a garázsból csak úgy tudtunk feljönni, hogy felvettem mindkettőt (mint kiderült ez 32 kiló gyerek, brutális volt tényleg) és közben nem győztem álmélkodni egyrészt azon, hogy milyen erős vagyok ha muszáj, másrészt a döbbenetes hisztin.
Szerintem a három éves gyereken tudnák a buddhisták legjobban modellezni a zavarodott embert és tulajdonképpen lenyűgöző, hogy hogyan és miért képesek agyviharban kitörni: hogy sokszor azon is sikítani kell amit szabad, hogy egyik pillanatban még akarnak valamit, a következőben meg ellökik maguktól, hogy vegyél fel, tegyél le, fázom, melegem van; mostanában igyekszem fokozott empátiával figyelni a jelenséget (ez nagyon nehéz, főleg, amikor pl haza kell jutnunk, de egyre csak a vasúti sínek mellett állunk és száll a végtelen sikítás), mert szerintem sajnos életünk végéig ilyenek maradunk, csak néhány embernek - szerintem sokaknak nem - sikerül némi rendet rakni a fejében egy idő után, vagy legalábbis lecsendesíteni a hangokat és azt elérni, hogy ne akarja folyamatosan kimondani az összes ellentmondásos kínját.
A lényeg pedig az, hogy a gyerekek nemcsak aranyosak meg viccesek, hanem nagyon érdekesek is. (Mondjuk vannak kivételek: pl tegnap a bölcsiben az egyik kis taszító fiúcska - olyan a gyerek, mint egy randa kamasz, csak kicsiben - fejbe vágta Lénát az egyik gerebélyével, hát, sem cukinak, sem érdekesnek nem éreztem és sajnos nem beszélek elég jól olaszul ahhoz, hogy az anyját - aki egyáltalán nem figyelt a gereblyével hadonászó gyerekre, hanem telefonált természetesen - amolyan istenesen elküldjem a picsába (helyette nagyon csúnyán néztem)).
Ez egy nagyon érdekes gondolat, hogy sokan többé-kevésbé ilyenek maradnak életük végéig!
VálaszTörlésEgyszerűen utálják a KELL -t és lázadnak, ez van, napi szinten szembesülök vele, csak te duplán ( belehalnék), nem nyugtatlak azzal, hogy négy évesen könnyebb lesz, mert akkor a legdurvább szerintem, mivel akkor már elég nagynak is érzik magukat mindenhez és még nehezebben viselik a korlátokat. Mindent, de mindent meg akarnak tapasztalni! Azt hiszem hat éves korukra lesznek egész "normik" annyira, hogy kényelmesen lehessen velük akár bevásárolni is, ha épp arra "szottyan" kedved:)
VálaszTörlésigen, már felkészültem rá, hogy ez pár évig még egyre rosszabb lesz:)
VálaszTörlésmondjuk most nem olyan vészes, épp kicsit jobb időszakuk van, az óriáshisztik ritkák, de azért nincsenek illúzióim:)
Nem olvastam még, hogy szoktad-e, vagy sem buntetesbe rakni oket. Szoktad?
VálaszTörlésMa meselte egy vedono, hogy a nok a hasuk tajekan erzik (en nem erzem), ha kezdi elonteni az agyukat a mereg, mert a gyerekek az idegeinken tancolnak. Ahhoz, hogy elkeruljuk az uvoltest, vagy ne adj Isten a pofont, verekedest, amikor erezzuk a "mustar buzet" (igy mondta), akkor gyorsan be kell rakni a gyerekeket a szobajukba, vagy buntisarokba es amikor lehiggadtak, akkor elmagyarazni, hogy miert lettek buntetesbe rakva.
Ha az olyan konnyu lenne, mondtam. De teny, hogy erre mar magamtol is rajottem (nem mustargazt ereztem, de azt, hogy borul el az agyam, azt igen) es elkulonitettem a ket gyereket, amikor indult az eszement balhe. A fiamnal is mukodik, aki csak 22 honapos. Sajnos gyakrabban fordul elo, hogy mar esz nelkul uvoltozom, mert nem kaptam el a pillanatot, amikor meg nyugodtan turom a balhet.
hát, ha itthon vagyunk, akkor van büntetősarokba állítás, de az óriásbalhék sokszor hazafelé törnek ki vagy a játszótéren és az bizony kemény.
VálaszTörlésén akkor leszek sárkány, ha nem aludtam, vagy beteg vagyok én is velük együtt, vagy minden öt percben van egy óriáshiszti - amúgy egész jól tűrök mindent.
Szia!
VálaszTörlésNemrég találtam rá a blogodra, és érdekesnek tartom, úgyhogy olvasgatom.
Nekem 2 gyerek van, a nagy 3,5 éves, a kicsi 3,5 hónapos. Alapvetően türelmetlen vagyok, nem bírom a hisztiket.
Ezt a könyvet kezdtem el olvasni, elméletben tetszik, kíváncsi vagyok, hogy gyakorlatban tudjuk-e alkalmazni.
Nem tudom mennyire érdekel téged az ilyesmi, de azért elküldöm, hátha:
http://www.libri.hu/konyv/adele_faber.beszelj-ugy-hogy-erdekelje-hallgasd-ugy-hogy-elmeselje.html
A könyv alapján írt blog és kurzus, ezeket most találtam, nem tudom milyenek:
http://beszeljugy.blog.hu/
http://maskeppnevelunk.blogspot.hu/
http://www.ertsunkszot.hu/
Ha zavar, vagy bunkóság, hogy így ismeretlenül ajánlgatok könyvet, nyugodtan moderáld ki a hozzászólást.
Mostanában kezdtem blogokat olvasni, nem ismerem még az itteni illemet.
Kitartást a gyerekekhez! Nagyon cukik a képeken :)
Gabi
Szia Gabi, minden könyvajánlatnak örülök, dehogy moderálom ki:)
VálaszTörlésegy ideje olvasom ezt a könyvet, de bevallom, nekem kínszenvedés, annyira természetellenesnek tűnik a módszer. azért igyekszem majd befejezni, aztán esetleg alkalmazni is a tanultakat, bár szerintem ez csak idősebb gyerekeknél működik, szerinted?
a gyerekek meg élőben is cukik ám:)
Szia, Csak azért írok, mert most lehet már megjegyzést írni, és meg akartam jegyezni, hogy milyen jó stílusban írsz, és hogy megértelek, és hogy nálunk egy év van a két gyerek között, de a hisztis korszak hihetetlenül kikészítő, és hogy a mindenhétenmegfázás az kb egy év. És hogy azért tényleg olyan 4 éves kor körül már sokkal jobb lesz, tehát kitartást :) (kivéve, hogy akkor már hiányzik, hogy semmi baba, csak nagy gyerek...és olyan jó lenne még egy kisbaba... de aztán ő is dackorszakos lesz...)
VálaszTörlésSzia Izidor (ez jó megszólítás?),
VálaszTörlésörülök, hogy olvasol (és hogy írsz), a hisztis korszak az kemény, bár én most valahogy kezdem megszokni (nem is értem), a betegségek azok rettenetesek, na erre pl abszolút nem gondoltam a legelején - ami szintén marha nehéz volt -, hogy még ilyen is lesz.
és az a helyzet, hogy én már most is folyton akarok magamnak egy új kisbabát, de sajnos én vagyok az egyetlen a családban...(na jó, a gyerekeket nem kérdeztem)
Ez a fejben rendrakásos mondatod elgondolkodtatott! Szerintem most épp pakolászok, és próbálok rendet teremteni ott bent. Nem biztos, hogy sikerül (tuti, hogy nem fog), de azért megpróbálom! :)
VálaszTörlésMikor írtad, hogy 32 kilónyi gyerek, akkor meg szégyelltem magam, hogy én sokszor a 13-14 kilósnál nyafogok. :O
Szia Kati,
VálaszTörlésremélem jobban vagy kicsit, a pakolás mondjuk eleinte még nagyobb zűrt okoz:)
ne szégyelld magad, a 14 kiló is nehéz és különben meg én vagyok a nyafogás élharcosa, tessék nyafogni, nyafogni egészséges (csak jól kell kiválasztani a közönséget, hogy ne csapjanak le, mikor már unják a nyafogást;))
a blog pedig szerintem tökéletes nyafogóhely:)
A betegségeket én se hittem volna. Mondtam is, hogy na most hasznosan dolgozom, és a gyerekek építik kis közösségeiket majd... mikor anyósom mondta: "úgyis mindig betegek lesznek,nem tudsz majd dolgozni!"
VálaszTörlésgondoltam is pfúj de negatív, ezek életerős gyerekek egészségesek, mint a makk...
Aztán meg egyik héten Tádé hozott haza valamit a bölcsiből, aztán Mazsola az oviból, következőhéten én a kórházból. Az egy szerencse, hogy a férjem eddigre már megedződött, mert ő meg a gyerekosztályról hizhatta volna haza... és ez így ment egy évig... és pikk pakk vége lett, de tényleg! nem tart örökké :)
(szerintem ezt használják ki az immunerősítőgyártók, hogy az első év közösségben töltött év után, mnden anyuka szeretne valami megelőzést, védelmet a következő évre, és beszedik ezeket, és mindenki boldog, hogy nem betegeskedik annyit a gyerek)