Az a baj, hogy az én alvásigényem tizennégy óra, a tiéd meg huszonnyolc...
És akkor mormotáéknak ikrei születnek és eleinte úgy tűnik az ikrek is örökölték a mormotaságot.
De mióta mindig betegek és Marcus nagyon csúnyán köhög, azóta bizony talpon vagyunk éjjel is sokat, meg hajnaltól is sokat. Mire Marci és Léna felkelt kilenckor, mi Marcussal már megjártuk a Torony környékét (annyira lenyűgöz, hogy ide járunk sétálni), a játszóteret és bogyókkal gurigáztunk a ház melletti parkos részen. Tök jó volna, ha beérném négy óra alvással, mert Marcussal nem árt, ha az ember lejjebb ad az igényeiből...
PS.: Ja és ma lett hirtelen egy bébiszitterünk (a gyerekek egyik bölcsis nénije, de erről majd máskor mesélek, most aludnom kell az első köhögőrohamig)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.