Marcus valamelyik nap segített teregetni: boldogan hozta a vizes ruhákat a mosógépből, utána elbűvölt mosollyal, fontoskodva felcsapta őket a szárítóra, majd újra levette és adogatta nekem csak azért, hogy megint leráncigálja és macsós mozdulattal a szárítóra dobálja az általam már kiteregetett darabokat.
Vagy egy órán át elteregettünk így - Léna még délutáni álmát aludta - és hagytam neki, hadd csinálja, mert egyrészt nagyon szeretem, amikor segítenek - állati aranyosak olyankor, meg fontos is, hogy érezzék, ők is tudnak ilyesmiket csinálni, hogy nekik is van feladatuk -, másrészt mert én még embert nem láttam ilyen boldogan teregetni.
Vajon mikor lesz belőlünk undok, fásult, fáradt, gépiesen teregető felnőtt? Azt a pillanatot éppúgy szeretném elkapni, mint azt, amikor elkezdünk unatkozni (erről már írtam többször is).
Belőlem például tipikusan este 11 után lesz undokul teregető felnőtt, csak úgy, mint a reggeli vonatindulást megelőző tíz percben, amikor tudom, hogy muszáj kidobálni a gépből a cuccot, mert különben megpenészedik és soha többé semmit nem fogunk tudni felvenni. A békés, nyugis napokon, amikor nem rohanok és még nem alszom el állva és nincs határidős munkám, ami már tegnapra kellett volna, nagyon szeretek teregetni... pláne a kertben... pláne, ha tudok közben virágot szagolgatni, tánclépésben lepkét kergetni, vagy cseresznyét szemezgetni. Ilyenkor egyáltalán nem vagyok mérges vagy undok :)
VálaszTörléspersze, tudom, hogy vannak konkrét helyzetek,vannak rosszabb és jobb napok, meg van, hogy az ember lelkesen és nem undokul tereget, viszont itt most az undokul teregetést inkább a fásult felnőttség szimbólumának szántam, mert annyira megfoghatatlan nekem, hogy míg a gyerekek tényleg egy csomó egyszerű dolognak is örülnek és tök zen életük van, addig a felnőttek folyton elégedetlenek és fáradtak és stbstb.
VálaszTörlésértem :) szerintem ott jön el a határ, amikor nem játék, hanem muszáj, nem akkor csinálod, ha élvezed, hanem akkor, amikor kell, és még azt sem csinálhatod békében, mert ezerszer tö9bb dolgot kell csinálni, mint amire időd van, ráadásul csúnyán eltolódik az arány a muszáj dolgok javára a szeretem dolgoktól. amikor nem hajt a tatár, amikor van idő élvezni, hogy tiszták és illatosak a ruhák, amikor örömmel nézegetheted, hogy milyen szép simán tetted fel a pólót, akkor semmi utálatos nincs benne. amikor viszont el kéne mosogatni, meg felteregetni, meg főzni, meg mesélni, meg dolgozni, meg olvasnál és aludnál is, akkor nehéz szeretni azt, ami elveszi az időt a többi muszájtól és az élvezetes dolgoktól pláne. az én gyerekeim nagyobbak a tieidnél 8-10 évvel, és a muszájság belőlük is ki tud ölni egy csomó dolgot, amit amúgy, ha épp kedvük van hozzá, szeretnek. de ha tudják, hogy kell, nem szeretik... hát, a tudat fejlődése a gond :D
VálaszTörlésigen, elég logikusnak látszik, hogy a muszáj dolgok elveszik mindennek a szépségét, ugyanakkor sokan vannak, akik szeretnek dolgozni (pedig azt nagyon muszáj), sőt, én ismerek olyat, aki takarítani is szeret;) - vajon hogyan tudja az ember végül egyensúlyba hozni ezeket a muszájokat a vágyaival és néha élvezni is őket?
VálaszTörlésMolly, hadd idézzem a klasszikusokat:
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=i5IW9wK_HNg
Azt gondolom, önmagában a muszájság még nem gond, a gond ott kezdődik, ha az egyiket muszáj de a másikat akarod, mert az frusztrál, és ott csúcsosodik ki, ha a sok muszájból csinált dologból egyiket sem élvezed nagyon vagy egyáltalán nem, plusz semmire sem jut mellette idő, amit élveznél.
VálaszTörlésTakarítani mindig is utáltam, nagyon ritkán és kevés momentumát élvezem (mondjuk a végeredményt igen), ezért abból egészen kis mennyiség is elég ahhoz, hogy kiakadjak. Főzni szeretek, de azért azt is megunom néha, amikor nem ahhoz van kedvem, de a gyerekeknek csak kell enni adni (bár már sok mindenben önjáróak). Szerintem nem véletlen, hogy vizsgaidőszakban még ablakmosásra is szívesen adtam a fejem - holott amúgy többnyire azt tanultam, amit szerettem. De a vizsgaidőszak túl tömény volt. Mostanában igencsak vágyakozom arra, hogy napi 10 órát töltsek egy könyvtárban és szakirodalmat olvassak - ami most épp nem lehetséges, viszont ha lehetne, gondolom, egy hónap után megint inkább bemennék dolgozni, meg hazajönnék főzni.
Persze, rengeteg nálam jobb természetű ember szaladgál a világban, akik mindig épp azt élvezik, ami van :)
Erke: hát igen,persze;)
VálaszTörlésmartine: "rengeteg nálam jobb természetű ember szaladgál a világban, akik mindig épp azt élvezik, ami van :)"
rengeteg? egyet sem ismerek:)(tudom, ez nem jelent semmit)