szombat, május 25, 2013

Van egy macska

Én tudom, hogy nem szép dolog megítélni, elítélni, leszólni másokat, hogy a legjobb csak minimális ideig eltöprengeni azon, hogy ki, mit, miért és hogyan csinál, hogy nem érdemes hasonlítgatni a magunk nehézségeit a mások nehézségeihez és hogy a harag nem jó tanácsadó, de amikor látom, hogy Fanni megint 23 óra alvás után támolyog el a kajás táljához - és csalódottan nyávog, ha alattvalója még nem töltötte meg -, akkor azért néha rettentő dühös vagyok és elítélem, megítélem, leszólom és elgondolkozom azon, hogy miért nem mosogat és főz és tereget és mond mesét és öltöztet és cserél pelenkát a nonstop szunya helyett...

9 megjegyzés:

  1. :D Imádom a macskákat! :) Tudnak élni, annyi szent. Én azt szoktam kívánni, hogy csak egy napra had lehessek Mókuska (ez a böcsületes neve a cirmosunknak).

    VálaszTörlés
  2. én is nagy macskamán vagyok, bár kicsit csökkent a szenvedélyem, mióta megszülettek a gyerekek...igen, a macskák tudnak élni, ez tény:)

    VálaszTörlés
  3. Bocs, de ezen jót röhögtem :-)

    VálaszTörlés
  4. Erről jut eszembe, a macskáról soha nincs se írás, se fotó. Ez miért van?

    VálaszTörlés
  5. hát mert szegényt rútul elhanyagoljuk (mondjuk nem volt róla itt kép sosem, nem tudtam, hogy van erre igény:)), ne is mondd, mindig bűntudatom van miatta, de egyszerűen tényleg nincs időm még a macskával is etyepetyélni.

    VálaszTörlés
  6. (mondjuk most épp itt alszik rajtam:))

    VálaszTörlés
  7. Ó, az én manyekom is ilyen (csak herélt kandúr), néha ül zavarodottan, csipás szemekkel a szoba közepén, és nem tudja eldönteni, hogy a kanapén aludjon tovább, vagy a párnás széken. Amúgy rendkívül tapintatos jószág, de amikor este végre leteszem Lédát aludni, és lemegyek, és arra vágyom, hogy senki ne szóljon hozzám és ne rángassa a nadrágomat legalább még öt percig, jön a második műszakos anyaság, vagyis a macska lelkének/testének ápolása.

    VálaszTörlés
  8. nálunk még a "férj vacsorázik" szakasz is az esti fektetés után van;) (szoktam is haragudni)

    igen, szegény macska mindig utolsó a sorban és én estére már állati undok vagyok, de azért igyekszem ápolni a lelkét, mondjuk nehéz is mellőzni: folyton az ölembe ugrik, miközben ordítva dorombol:)

    VálaszTörlés