Tamko egyszer azt írta nekem, hogy szerinte a legrosszabb dolog, ami egy nővel történhet az az, ha nem születik gyereke, mire én visszaírtam, hogy szerintem pedig az a legrosszabb, ha beteg gyereke születik (vagy időközben lesz nagyon beteg).
Ezt csak megerősíteni tudom a kórház után: egy emelettel alattunk volt a gyermek onkológia és láttam kopasz kislányt a telefonba csacsogó-nevetgélő anyukájára várni és emlékszem, átsuhant az agyamon, hogy jézusom, hogy tud nevetni?!...aztán persze belegondoltam és arra jutottam, hogy nyilván mindent meg lehet szokni és gondolom egy idő után a rákos élet lesz a "normális".
Szegény beteg gyerekek, nincs annál szomorúbb, mint amikor egy gyerek szenved. Marcusnak csak rettenetesen viszketett mindene, de már az is iszonyú volt, az egyik nap majdnem végig zokogott a kíntól, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet ha egy kisgyereket kemóznak és attól szenved, ó, nagyon szomorú ez.
(Azt ígértem, hogy majd írok a kórházról, de utóblogolni nem szeretek, én hirtelen felindulásból csinálom az ilyesmit, szóval majd biztos néha lesznek flesseim róla, az lesz a mese; persze nem volt a kórházban semmi különös, szóval még az is lehet, hogy fátylat borítok erre a négy napra.)
Azt írtam, h a meddőség a saját gyerek halálától eltekintve a legborzalmasabb, ami egy nővel történhet (direkt kikerestem, csak a pontos idézés kedvéért :)) De persze nem tudok rangsorolni, rákos gyerekek... hát igen.
VálaszTörlés(egyébként egyszer beszélgettem erről egy gyermekonkológussal, azt kérdeztem, hogy hogy bírja a beteg vagy haldokló gyerekek látványát, és ő azt mesélte, hogy (legalábbis az ő osztályukon) nagyon nagy a gyógyulási arány.)
De mi volt Marcika diagznózisa végül?
Marcikának egy speciális csalánkiütése volt, ami (az orvosok szerint) vaszkulitisszel jár, vagy abban is megnyilvánul, vagy az is volt neki, nem tudom pontosan, össze-vissza beszéltek és soha nem értett egyet egyik orvos sem; aztán mondták a mononukleózis miatti okot plusz az antibiotikum miatti okot, de nem voltak biztosak a dolgukban láthatóan, csak azt hajtogatták, hogy a terápia ugyanaz, akármi is ez pontosan.
VálaszTörlésszóval összességében durva csalánkiütése volt - egyik nap a szája is elkezdett feldagadni, na akkor rettegtem, hogy majd megfullad -, nem tudni pontosan mitől, de gyanús az antibiotikum.
Ez az egyik rémálmom, a súlyos betegség...
VálaszTörlésÉs hogy van Marcika, elmúltak a kiütések?
A wikipédián találtam valamit a mononukleózis és az antibiotikumra adott reakció összefüggésében, lehet, hogy érdekes (persze lehet, h olvastátok...)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mononucleosis_infectiosa
Tamko: valamiért nem jelent meg a kommentem első fele, érthetetlen, szóval csak azt mondtam, hogy lusta voltam visszakeresni a levelezést, hogy pontosan idézzem, meg még azt is, hogy oké, sok a gyógyult rákos kisgyerek, de a gyógyulásig sokszor hosszú, rögös, sok szenvedéssel teli út vezet és azt szörnyű lehet egy szülőnek végigcsinálni.
VálaszTörlésmanner: Marcika nagyon jól van, vidám, eleven, rettentő bújós lett most, hogy egyfolytában együtt voltunk/vagyunk, a kiütései elmúltak (a legdurvábbak helyén csak halvány nyom maradt), minden oké vele, de úgy tűnik, hogy a legjobb, ha még vagy tíz apot itthon marad és nem megy bölcsibe. Lénával meg állati helyesen üdvözölték egymást és ma egész délután együtt rosszalkodtak.:)