Jaj, nem tudom. Ettől az álláskereséstől már most hányingerem van; amikor nagyon kiborulok a sok lendületes csapattól, meg előrejutási lehetőségtől, meg vonzó juttatási csomagtól, akkor időnként elkezdek fizikai munkákat nézegetni (tudjátok, én a segédmunkában hiszek), ott legalább nem cicóznak holmi fehérgalléros bolhacirkuszolós bullshittel: nyóc általános kell, oszt szereld össze fiam.
Aztán, amikor rájövök, hogy az ilyenért nagyon keveset fizetnek, megint elkezdek kacsingatni a tanítás felé, mert az is olyan szép egyértelmű dolog, nem ilyen behatárolhatatlan aktatologatás valami homályos cél érdekében, de igazából nem, nem, nem, nem akarom.
Nem akarom a bizonytalanságot: a bizonytalan munkaidőt, a bizonytalanul, össze-vissza órára járó bamba, lusta tanítványokat akik az anyanyelvüket is alig beszélik (és sokszor azt képzelik, hogy nekem a tanítás a hobbim és ha majd "nagy leszek", akkor mást csinálok), nem akarom a bizonytalan bevételt, nem akarom a sok lemondott órát, nem akarom a nyelvtanítás megcsúfolását, a kényszervállalkozást meg pláne nem akarom. Nem akarok továbbá hajnalban és késő este tanítani (aminek nyilván az lenne az eredménye, hogy sosem találkozom a gyerekeimmel), viszont bármire hajlandó vagyok, csak a közoktatásban ne kelljen részt vennem (majd egyszer elmesélem az milyen volt - nem mintha ne meséltem volna annak idején, de biztos nem emlékeztek, meg persze nem is olvastátok akkor még ezt a blogot).
Szóval nem vagyok könnyű eset, főleg azt tudom, hogy mit nem akarok. Egyébként jó munkaerő vagyok és ha kapok rendesen pénzt, meg korrektek velem, akkor tök jól dolgozom akár fehérgalléros bolhacirkuszokban is, ha más nincsen. Na jó, hát elhinni nem fogom, hogy értelme is van, meg nem akarom majd túlórában pörgetni az inboxot, én az őszinte hang vagyok a multiknál, hehe. Megjegyzem ezzel az őszinte hanggal* tök jól elvoltam mindkét multinál eddig, mit elvoltam, az egyiknél én voltam az angol zseni - még tanítanom is kellett a többieket, vicces volt - , a másiknál meg kisfőnökösködtem is kicsit**, hát mókás, komolyan.
* na jó, hát ha igazán őszinte volnék, akkor nyilván nem dolgoznék ilyen helyen, de valamiből élni kell és a magamfajta kiugrott bölcsésznek ezek a legjobb lehetőségek. Cserébe sosem vagyok önazonos, megfizetek a hazugságért rendesen.
**na nem mintha nagyon kellett volna főnökösködni - ez is egy érdekes történet, már elmeséltem ezt is, olvassatok vissza 2008 körülre
* na jó, hát ha igazán őszinte volnék, akkor nyilván nem dolgoznék ilyen helyen, de valamiből élni kell és a magamfajta kiugrott bölcsésznek ezek a legjobb lehetőségek. Cserébe sosem vagyok önazonos, megfizetek a hazugságért rendesen.
**na nem mintha nagyon kellett volna főnökösködni - ez is egy érdekes történet, már elmeséltem ezt is, olvassatok vissza 2008 körülre