Csak el akartam mesélni, hogy igyekszem itt is futni - a költözés mindig a gyenge pont az életemben: olyankor sokszor hónapokig hanyagolom a futást, micsoda butaság - és már hatvan percnél tartok megint - kilométerben nem tudom, szerintem olyan nyolc-kilenc lehet, elég lassú vagyok - és újra nagyon élvezem és kábé annyira természetes ötven perc után is, mintha simán csak gyalogolnék, nem fáj, nem akarok megállni, nem lihegek, nem nézem folyton az órát, hanem egyszerűen csak...futok.
Ja és megfigyeltem, hogy a legtisztább gondolatok harminc perc után jönnek, szóval szerintem érdemes jó sokat futni, ha az agyunkat is tisztítani akarjuk.
* annyival szebb cím, mint a dagadtak háza...