Mindig van egy fázis ezekben a mi költözés előtti pakolásainkban, amikor már közel az utazás, de még egy rakás dolgot meg kell keresnem, be kell csomagolnom, el kell pakolnom, le kell tisztítanom, ki kell mosnom, ki kell dobnom és én hirtelen olyan fáradtságot érzek, hogy legszívesebben az ágy alatt fekve szűkölnék egész nap, vagy elszöknék Kamcsatkára, hogy sose találjanak meg. Aztán persze pakolok tovább. Jaj, micsoda gyönyörű kép ez, hát vegyük már észre, hogy az egész élet ilyen.
Ó, bár tudnék ebből csinálni ilyen keretes Facebook bölcsességet!