Miután Marci összes fizetését téli futócuccokra költöttem és beöltöztem mint egy eszkimó, elfutottam itthonról a Tímár utcáig (ez kicsit több, mint tíz kilométer) és hiába gyorsabb azér HÉV-vel az út, szerintem olyan voltam, mint kettő isten.
(Marcikáról meg azt akarom már mióta elmesélni, hogy egy méteres szép fiú, a múltkor az orvosnál megmérték. Most annyira elérzékenyültem, hogy majdnem ideszmájliztam (de szép ige ez, istenem), hát milyen már ez, mintha frissen szültem volna, komolyan. (morogva el))