Ismeretlen Lány: És te hány éves vagy?
Mo: 39.
Ismeretlen Lány: Most ezt nem mondod komolyan! Hát simán tíz évvel fiatalabbnak látszol. Jézusom, most emiatt fogok megbukni a vizsgán, teljesen sokkoltál, elképesztő, szeretnék majd így kinézni 39 évesen.
A fenti párbeszédet reggel folytattam egy, szintén a vizsgára várakozó lánykával és asszem még a sikeres vizsgánál is jobban tetszett, érthető okokból.
Mondjuk nem tudom hogy kéne kinézni egy 39 évesnek, ez nyilván már valami nagyon kövületi kornak hangzik harminc alatt, a lány legalábbis úgy csinált, mintha az lenne a minimum, hogy járókerettel járok és a ráncoktól nem látszik az arcom.
Egyébként nagyon meglep, hogy sikerült a vizsga: este teljesen magam alatt voltam, mondván, hogy úgyis meg fogok bukni, ez nem nekem való, nem is akarok vezetni, jajjajjaj.
Vicces volt különben a hétvége: Marcival felváltva vonultunk el a McDonald's-ba pár órára: ő a konferenciájára készült, én meg a kresz vizsgámra, itthon meg ugye nem lehet...a fél karomat odaadnám egy olyan házért, amiben van egy szeparált szoba, ahová elbújhat akinek épp muszáj.
Amúgy kistermetű szeretteim természetesen a vizsga előtti éjszakán lettek lázas-köhögős-nagyon taknyosak, sokat nem aludtunk, gondolom egy darabig nem is fogunk (csak, hogy izgalmasabb legyen, én is köhögős-hörgős taknyos vagyok, de nálam ez tulajdonképpen már alapállapot).
Épp most sem alszanak, hanem hörögve-szörcsögve hevernek az ágyban, iszonyatos nyűglődés lesz itt estére, inkább nem is gondolok bele. Marcus egyébként mostanában állati cuki, mikor nem tud aludni: nem hisztizik, hanem valami karácsonyi dalt énekelget nagyon hangosan (vajon júniusban is a télapóról dalol majd?); jó, hát hatkor a télapó itt van-ra kelni nem mindig olyan üdítő, de annyira helyes ez az új szokása.