Voltam pénteken egy felnőttoktatási konferenciaszerű izén, ahol abszolút megvilágosodtam az oktatást és az én poziciómat illetően: az új törvény értelmében rengeteg bábemberre lesz szüksége mind a kormánynak (gondolom ezek mindig a csókosok lesznek), mind a különböző felnőttképző intézményeknek (akik nyilván a szakértő csókosok csókosai lesznek vagy legalábbis azok, akik sokat kenik a (báb)szakértőket).
Miután szépen tisztán felismertem, hogy mire kell a nyelviskolának hirtelen egy oktatási vezető (a név ne tévesszen meg senkit: a pozíciónak nem sok köze van magához a tanításhoz), hétfőn felmondtam.
Az Univerzum biztos azt akarta, hogy felismerjem: tanítani jó. Az Univerzum eddig jó munkát végzett: pénteken megyek próbatanítani és állati lelkes vagyok, nem is értem.
PS.: Persze ez most tök úgy hangzik, mintha csak a dolog morális háttere miatt mondtam volna fel, de azért nem ez az igazság, nem vagyok én ennyire badass: zavar a dolog, de sokkal jobban zavar, hogy olyan munkát kéne csinálnom, ami óriási felelősséggel, pénzügyi kockázattal és undormány mennyiségű adminisztrációval járna, plusz annyira nem használnám soha az angolt, hogy szerintem el is felejteném. Szóval úgy mondanám inkább, hogy a munka nem testhezálló, ráadásul morális problémáim is vannak vele.