Tehát tulajdonképpen mondhatjuk, hogy a nyaralás abból áll, hogy nem nyolcra, hanem ötre jössz haza, nem?
ŐŐŐ, hát igen, nem mondanám, hogy hatalmas pihenés, amit itt művelünk, én vagy egész nap utcasarkokon állok Marcikával és autókat nézek (Léna ilyenkor elmélyülten a földet kapirgálja egy bottal - szerintem ebbe most ne menjünk bele), vagy focizok plusz Lénát tartom a bármin, amin egyensúlyozik, ráadásul a gyerekek most kitalálták, hogy nem hajlandóak együtt játszani és rengeteget veszekszenek.
Marci persze konferenciál, magyarul kábé egyedül csinálok megint mindent - tudom, tudom, ne panaszkodjak, mégiscsak Triesztben vagyok (szart se lehet itt csinálni, mondtam már?).
Este kicsit elmegyünk fagyizni meg tengerezni (de itt rémes a tengerpart is szerintem, egy nagy betonrengeteg, nem kifejezetten gyerekbarát), de nagyjából ennyi a rendkívüliség - a kocsit igyekszünk teljesen kiiktatni, mert nincs parkolóhely, de tényleg, zéró, semmi.
Trieszt változatlanul egy depresszív város, meg persze az is szívás kicsit, hogy a város közepén lakunk, tele van minden autóval, én meg folyamatosan rettegek ha hárman vagyunk, hogy valamelyik gyerek csak úgy kitépi magát a kezemből és az autók alá gyalogol.
Mondjuk kétségkívül üdítő, hogy nem a békásmegyeri mijafaszom anyukákat kell bámulnom a játszótéren, hanem pl néhány trieszti bolondot (a bolondokat szeretem megfigyelni - és a bolondok szeretik a játszótereket -, állati érdekes dolgokat csinálnak).
Most különben azért tudok itt írkálni, mert Marciban feltámadt a lelkiismeret-furdalás és elvitte a gyerekeket a játszótérre, úgyhogy van egy kis időm, amikor senki nem szól hozzám és nem akar tőlem valamit, csodás. Persze ez azért nem olyan szabadidő, mindjárt mehetek pl vacsorát vásárolni - de kétségtelenül sokkal kellemesebb ezt úgy tenni, hogy nem kell hangosan vihogva fogócskázó gyerekeket elfognom fizetés előtt, közben és után, szóval ez is egy program, na...tudom, tudom, minekazilyennekgyerek, dehát ez van: önző vagyok, szükségem lenne egy kis időre néha legalább és egyszerűen megőrülök attól, hogy már megint és folyton én vagyok velük egyedül. Szülni akarok magamnak egy tettrekész nagymamát.