Azért az eléggé kiborító, hogy azokat az angol tanári állásokat, amik egy kicsit is érdekelnének (mert mondjuk viszonylag jó iskolában kéne tanítani), nagyjából még azelőtt betöltik, hogy az álláshirdetést feladnák.
Nincs mese, fel kell hajtanom befolyásos ismerősöket, akik benyomnak valahová - én nagyon rossz vagyok az ilyen protekciós-susmusos dolgokban, nem is tudom hogy kezdjem az ilyet.
Esetleg kiállok a Blahára táblával a nyakamban, hogyaszongya protekciót keresek, hogy gimnáziumi nyelvtanár - vagy bármi más - lehessek; ilyent még úgyse láttam, ez egészen egyedi, na, mit gondoltok?
PS.: Mondjuk pont most vagyok benne egy ilyen protekciós sztoriban, bár ez nem a klasszikus protekció, meg nyilván nem lesz belőle semmi, de a jelenlegi egyetlen csoportomban van egy nő, aki azt mondta, hogy hát mi az, hogy éppen nekem nincs munkám, amikor én vagyok minden idők legjobb tanára (nem, nem így mondta, de nagyon odavan értem) és ő bizony beajánl a gyerekei kéttannyelvű iskolájába, küldjem el az önéletrajzomat.
Ettől persze nem lesz soha pénzem, de legalább tudom, hogy a tanítást jól csinálom - nem azért mert a tanítványok mondják meg lelkesednek, hanem mert ezt egyszerűen tudja az ember -, az is valami, vagy mittomén. (Eh, nem jelent semmit persze: egy darab szarnak érzem magam a sorozatos sikertelenségtől).
Egyébként most jobb is, ha ezen a nyomoromon gondolkodom, nem a vezetés vizsgán (azt egyébként teljesen le is süllyesztettem a tudatalattimba - vagy valahová arra - és nem vagyok hajlandó gondolni rá holnap délig.)
PPS.: Az csak hab a tortán, hogy hiába tanítok kisebb-nagyobb megszakítással már tizenöt éve, egy állami iskolában gyakornoknak számítok majd, mert mint megtudtam, a nyelvtanárság egyéni vállalkozóként nem számít tapasztalatnak (csak halkan merem mondani, hogy rohadjanak meg).
PS.: Mondjuk pont most vagyok benne egy ilyen protekciós sztoriban, bár ez nem a klasszikus protekció, meg nyilván nem lesz belőle semmi, de a jelenlegi egyetlen csoportomban van egy nő, aki azt mondta, hogy hát mi az, hogy éppen nekem nincs munkám, amikor én vagyok minden idők legjobb tanára (nem, nem így mondta, de nagyon odavan értem) és ő bizony beajánl a gyerekei kéttannyelvű iskolájába, küldjem el az önéletrajzomat.
Ettől persze nem lesz soha pénzem, de legalább tudom, hogy a tanítást jól csinálom - nem azért mert a tanítványok mondják meg lelkesednek, hanem mert ezt egyszerűen tudja az ember -, az is valami, vagy mittomén. (Eh, nem jelent semmit persze: egy darab szarnak érzem magam a sorozatos sikertelenségtől).
Egyébként most jobb is, ha ezen a nyomoromon gondolkodom, nem a vezetés vizsgán (azt egyébként teljesen le is süllyesztettem a tudatalattimba - vagy valahová arra - és nem vagyok hajlandó gondolni rá holnap délig.)
PPS.: Az csak hab a tortán, hogy hiába tanítok kisebb-nagyobb megszakítással már tizenöt éve, egy állami iskolában gyakornoknak számítok majd, mert mint megtudtam, a nyelvtanárság egyéni vállalkozóként nem számít tapasztalatnak (csak halkan merem mondani, hogy rohadjanak meg).