Mondjuk ez a munkatábor fíling igazán eltűnhetne a hétvégéimből (nyilván a sírban fog várhatóan): mióta hazajöttünk az oviból - én a szokásos kilenc óra munka után -, már mostam (még egy adagot kéne, a piszkos ruhák osztódással szaporodnak), teregettem, ruhát pakoltam, megfőztem egy háromfogásos ebédet (holnap a nagymamáméknak viszünk kaját; nem, nem akarok beszélni róla, mert csak felhúzom magam), mosogattam és mindezek közben persze a gyerekeket terelgettem, most meg úgy érzem magam, mint akit megrágtak és kihánytak.
Persze eleve marhára hiányzott a múlt szombat az életemből, amikor biciklitúráznom kellett, eleve hullán kezdtem a tök stresszes hetet, eh, ja, tényleg, megint nem vettek fel valahová, mert bár nem beszélek róla, de időnként állásinterjúzom, mondjuk az az igazság, hogy nem sok csábító állást látok, eddig egy próbálkozásomnál sem éreztem azt, hogy na ezt most nagyon akarom (bár pont tegnap hirdettek az orvosi egyetemen egy angol tanári-fordítói állást, na attól megdobbant a szívem; annak idején olyan titkos reményekkel végeztem el az egyetemet is, hogy majd egyszer a felsőoktatásban tanítok, persze ahhoz kutatni kéne, meg könyvet írni, meg doktorálni, hát izé...), na mindegy, szóval megint nem vettek fel és persze így, hogy van állásom, nem érzem különösebben kudarcosnak ezeket a dolgokat, inkább csak tudomásul veszem és tovább reménykedem, hogy majd egyszer csak lesz valami isteni (micsoda pozitív figura vagyok, nem is értem).
Ma valaki behozta az iskolába a kb. hét hónapos nagyon kerekfejű unokáját, jaj, akarok én is még egy gyereket, mert a gyerek cuki, szép, illatos és később vicces és okos is és én csak egyszer szültem, pedig szülni jó (mosmitnéztek, nekem tetszett), meg aztán hátha másodszorra összejönne a szoptatás, meg aztán már sokkal kevésbé lennék idegroncs ésésés...eh, öreg vagyok már, különben is a nőgyógyász kitalálta, hogy ha miómám van, akkor biztos nem is tudok teherbe esni vagy elvetélek, merhogy a sárgatest-hormon elégtelenség meg egyáltalán és ésszel amúgy is tudom, hogy nem kéne még egy gyerek, dehát jól csak a szívével lát az ember.