Hétvégén vendégségben voltunk barátoknál, akiknek két kisfia van: az egyik öt éves, a másik három. Marci és Léna egész jól elvolt egyikükkel (aki szintén Marci, legyen ezért szMarci), de a másikat kinevezték közellenségnek.
SzMarci egész végig Lénát abajgatta: Léna fáradt volt, ezért megágyazott neki, betakargatta, mesét mondott (!), majd egy adott pillanatban kijött hozzánk helyzetjelentést adni: Lénát szolgálom!, mondta vidáman, majd visszarohant a szobába.
SzMarci egész végig Lénát abajgatta: Léna fáradt volt, ezért megágyazott neki, betakargatta, mesét mondott (!), majd egy adott pillanatban kijött hozzánk helyzetjelentést adni: Lénát szolgálom!, mondta vidáman, majd visszarohant a szobába.
Mikor eljött a búcsú pillanata, Léna zokogni kezdett, a kisfiú meg némileg nyeglén egyszer csak azt mondta: szerelmes vagyok a Lénába, majd faarccal integetni kezdett - Léna pedig végigsírta a hazautat az elválás feletti bánatában.
Valahogy már megint a férfiak és a nők érzelmi életének különbségei ugrottak be (meg hogy ez már ilyenkor elkezdődik, tejóég), meglepő, érzem én is.