munkahelyi sikereim (haha)

És az Anna néni* milyen jól beszél angolul! A múltkor valakivel angolul beszélgetett a folyosón és először azt hittem, az amerikai tanár az, aki beszél, de aztán láttam, hogy Anna néninek mozog a szája.**

* ez sajnos én vagyok, bár szerencsére a szülők egy része simán letegez, sőt, pár diák is, bár gondolom azt nekik nem lenne szabad (én viszont hányok a csókolomtól meg az Anna nénitől)

** a kolléganőm fia az "én iskolámba" jár és tegnap állítólag ezt mesélte otthon. 

Amúgy meg kezdetben két hétig a magyar tanári kar is azt hitte, hogy anyanyelvi vagyok és mindenki angolul beszélt hozzám, vicces volt, nem is értettem, de gondoltam biztos gyakorolni akarnak; aztán meg mikor bemutatott az igazgatónő, akkor azt mondta, valószínűleg azért beszélek olyan jól angolul, mert Amerikában éltem...hát izé, Amerikába 35 évesen mentem, full jó angoltudással, de ezt csak ezen a blogon merem elmesélni, bár nyilván itt is nagyzolásnak hat, dehát mit tehetünk.
Erről a jó angoltudásról egyébként hajdani matek tanárom jut eszembe, aki, mikor meglett a nyelvvizsgám a gimnáziumban, úgy reagált, hogyaszongya legalább az Anna is tud valamit. Cuki néni volt, egyem a szívét; de legalább nem nénizett...